Egy kiállítás utolsó felvonása

Szerző: 
Sümegi György

Az Inconnu1 művészcsoport 1978. május 1-jétől Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai újratemetéséig, a 301-es parcellában általuk fölállított kopjafák felemás, jobbára elutasító fogadtatásáig számítható csoportnak. Vagyis tizenegy éven át folytattak intenzív, ellenzéki művészeti-közéleti tevékenységet. Működésük első éveiben a klasszikus művészeti ágazatokhoz tartozó alkotások létrehozásától – a számukra végig veszélyes környezetben, a Kádár-rendszerben – hamar eljutottak a happening, a performance, a body art műveléséig. De születtek alkotásaik a film, a fotó, az elektronikus zene, a land art és a vizuális költészet terén is. 1984-től a művészcsoport radikalizálódott, és a demokratikus ellenzékkel együtt aktívan vett részt a második nyilvánosságban (pl. kiadványok készítése, illusztrálása, terjesztése). Az 1956-os forradalom 30. évfordulójára nemzetközi képzőművészeti pályázatot hirdettek A harcoló város/The Fighting City, 1986 címen. A kiállítás anyagát aukciós értékesítés után a Szegényeket Támogató Alapnak (SZETA) akarták fölajánlani.
Az állambiztonsági szervek tevékenységéhez tartozott a postai küldemények ellenőrzése (több, a kiállításra érkezett művet tartottak vissza) ugyanúgy, mint az egyes akciók és programok ellehetetlenítése. A Inconnu felhívására beérkezett műveket a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) V. kerületi rendőrkapitánysága „sajtórendészeti szabálysértés gyanúja miatt” 1987. január 28-án elkobozta. Igazi Kádár-kori képzőművészeti abszurd: a képek helyett az elkobzásukat rögzítő jegyzőkönyv másolati példányait szemlélhette a tárlatmegnyitóra összegyűlt megdöbbent közönség. A kiállítás anyagáról készült katalógus megőrizte a pályázó művészek és műtárgyak adatait, a megnyitón elhangzottakat és az Inconnu-csoportnak az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, Pál Lénárdnak eljuttatott tiltakozását.
A kiállításról két fotósorozatot készítő fényképész, „Frederich” fedőnevű titkos megbízott az egyik fotósort megbízójának adta át. Az így megőrzött fényképek segítségével rekonstruálható legteljesebben az a betiltott-elkobzott-megsemmisített kiállítás, amely a Kádár-rendszerben egyetlenként merte vállalni az 1956-os forradalom emlékének/élményének vizuális eszközökkel történő fölidézését.
A kiállítás dokumentumainak felhasználásával 2010-ben jelent meg közleményem Inconnu: A harcoló város/The Fighting City, 1986. Kísérlet egy elmaradt kiállítás rekonstrukciójára címmel.2 A kézirat lezárása után tanulmányozhattam azt az iratanyagot,3 amelynek rövid dokumentumsorozatából szinte drámai módon rajzolódik ki a tárgyalt kiállítás történetének végpontja, legvégső fejezete. Az 1989. április 17. és 1990. február 28-a között keletkezett dokumentumok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az Inconnu-csoporttól lefoglaltakat megsemmisítették.4 A XIII. Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Igazgatási Osztályának Szabálysértési Hatósága megindokolta, hogy miért is történt a „képzőművészeti tárgyak” likvidálása: „A megsemmisítésre az elkobzást követően azért került sor, mert a tárgyak sem megjelenésükben, sem kivitelükben nem felelnek meg a közízlésnek, anyagi értéket nem képviselnek, ezért is kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.”5 Álcázott, álságos hivatkozás ez, hiszen tisztán politikai volt a megsemmisítés indítéka, nem más, mint az ellenzék(i szervezők) megfélemlítése.
Azt bizonyosan tudhatjuk, hogy nem szokványos műalkotásként (képkeretben) jelent meg a kiállítás anyaga. Szitázott alaplapokra (bal fölső sarokban „the figting city” felirattal), passepartout-ként viselkedő hordozóra voltak fölragasztva fénymásolatok, reprodukciók, printek. Ezek postán érkeztek, s amit átengedtek az állambiztonsági levél-szűrőn, azt így installálták. Ennek következtében nem mutathatott hagyományos kiállítási összképet a tárlat. Egy példa talán szemléletesebbé teheti magát a folyamatot is. A Londonban élő Háy Ágnes (a legtöbb mű tőle szerepelt a kiállításon) elővette a rajzfüzeteit, kiválasztotta a kiállításra küldendőket, majd fénymásolatot készített róluk, becsomagolta és postázta. A kiállítást előkészítő Bokros Péter fölragasztotta a szitázott alaplapokra. Ám közülük egyet a tárlat meghívóján és plakátként is funkcionáló emléklapján is fölhasznált. Háy Ágnes, az alkotó elmondása szerint az 1956-os forradalom egy-egy fontos eseményéről, kulminációs pontjáról (pl. a ledöntött Sztálin-szobor „utazásáról” a Nagykörúton) készített fényképek alapján alkotott rajzokat. Kérésemre Háy Ágnes megkereste az eredeti rajzait, és ezt a följegyzést készítette: „A rajzokat három füzetben találtam 29., 30., 31.6 1986. 09. 16. és 1986. 11. 06. között készült százhúsz rajzot tartalmaznak a legkülönbözőbb témákban. Ezért nem biztos, hogy mind a 24 db, amit kiválasztottam, 56-os fotó után készült, de valószínű. Több könyvet használtam, amit most megtaláltam: Cry Hungary! Uprising 1956, Reg Gadney intro George Mikes, Weidenfeld and Nicholson 1986”.7 Háy Ágnes tehát a kiállítási felhívás megjelenése után kezdett el tudatosan készülni, fényképek alapján inspirálódva rajzolni. A fényképek és a megszületett rajzok egybevetése alapján mondhatom, hogy a forradalom hiteles képdokumentumaiból születtek a rajzok. A kiállítás külföldi résztvevői jobbára ugyanígy jártak el. Persze az eredeti művek készülhettek az Inconnu-csoport kiállítási felhívására, de akár korábban is. A festményekről, rajzokról reprodukciót, fényképet vagy printet küldtek, de esetleg eredetit is postázhattak.
Kicsit más a helyzet a magyarországi résztvevőkkel, akik könnyebben juttathatták el műveik eredeti (plakát, rajz stb.) példányait a szervezőknek. Mindebből kitetszik, hogy mail art munkákból és eredeti alkotások együtteséből állt össze a kiállítás. A tárlat anyaga vizuális megjelenését illetően valószínűleg nem volt szokványos látvány, konvencionális műegyüttes. A hivatalos szervek nem látták, valójában nem is láthatták annak, s valószínűleg ebből is fakadnak a megsemmisítéskor mentegetőző hivatkozások. Mintha azt is érzékeltetnék: mivel nem klasszikus művek, csupán papírként megmutatkozók, így kisebb az értékük, és elpusztításukkal vélelmezhetően kevesebb kárt okoznak. Persze mindez nem menti, nem mentheti föl őket, nem kisebbíti a felelősségüket. Hiszen a Kádár-rendszerben kiállítóhelyként használt terek8 és tárlatok betiltása9 mellett ilyen mennyiségű műtárgy, egy egész kiállítás megsemmisítésére – ezenkívül – nem találunk példát a hírhedt három T, az Aczél György irányította kádári kultúrpolitika uralkodása, a szocializmus idején. Azt is hozzá kell tennünk, hogy amatőr képzőművészcsoport10 követte el mindezt, s azok másféle elbírálás alá estek, mint a hivatásosak. Pauer Gyula Tüntetőtáblaerdőjét (1978) a nagyatádi faszobrászati művésztelepen köztéri műként likvidálták.11 Az Inconnu szervezte A harcoló város/The Fighting City, 1986 című kiállítás és ugyancsak az 1956-os forradalom emlékét idéző tüntetőtáblák ugyanahhoz a történelmi eseménysorhoz kapcsolódtak. A kultúrpolitika sajátos működésére vet fényt, hogy kizárólag az 1956-os forradalommal kapcsolatba hozható műveket semmisített meg. Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra való utalást, az azzal való foglalkozást, emlékének, élményanyagának idézését, példaként történő említését elemi szinten sem tűrte a forradalom elfojtására épített Kádár-rezsim. Ez volt a legérzékenyebb pontja. S ha a tartalmában és működésében részletesen még mindig nem definiált és teljes mélységében még föl nem dolgozott három T vélelmezett működési körébe, bizonytalan kiterjedésű, föltételezett mezőjébe próbáljuk a jelenségcsoportot elhelyezni, mi is elbizonytalanodunk. Hiszen még a tudomásulvételig, a megjelenésig, a publikálásig sem engedték eljutni e műveket. Valójában nem tiltották, hanem likvidálták. Mindezt a késői Kádár-korban, annak is már a politikai föllazulást mutató legutolsó évében, a rendszerváltozás előszelében, 1989-ben. Nyugaton, akkor használatos fogalommal: a szabad világban, a magyar emigráció és az általuk megnyert politikai tényezők igyekeztek folyamatosan ébren tartani a forradalom emlékét, s ezzel összefonódva egy erős szovjet- (és keleti blokk-)ellenességet. A kádárista kultúrpolitikát leginkább éppen ez irritálta.
Az eddigiek fényében érdemes a – korábbi cikkem címét is utólag pontosítva, nemcsak, hogy elmaradt, de – megsemmisített kiállítás képanyagán újra végigtekinteni, valamint annak sorsával kapcsolatos írott dokumentumokkal megismerkedni.

 

Dokumentumok

1. Értesítés a kiállítási anyag megküldéséről, 1989. április 17.

Belügyminisztérium                                                       Szigorúan titkos!
III/1. Osztály                                                                   (Selejtezésig)
34-166/1989.

Jávor Miklós r. alez. elvtársnak,
BM III/III-6. Osztály vezetője12

Budapest

Mellékelten megküldöm az 53/1987. sz. szabálysértési ügyben Philipp Tibor Budapest, Münnich F. u. 19. II. em. 4. szám alatti lakásán tartott helyiségellenőrzés során lefoglalt 40-83. tételszám alatt jegyzőkönyvezett 48 db képzőművészeti tárgyat.

Budapest, 1989. április 17.

Nytsz: 357-45/1989.                                      Dr. Wéber Gyula r. ezds.13
k: 2 pld-ban                                                           osztályvezető
Mell: 48 db képzőműv. tárgy
K: WH/JI-né

[ÁBTL 1.11.1.. 45-3/10/1990. Fénymásolat Wéber Gyula helyett olvashatatlan aláírással. A dokumentumon kézzel írt feljegyzés: „Átvettem, 89. 04. 19.” és olvashatatlan aláírás. 80. d]

 

2. Jegyzőkönyv az elkobzott sajtótermékek megsemmisítéséről, 1989. június 1.

Jegyzőkönyv

Készült:    1989. június 1-jén 14 órakor a Bp. Főv. Tanács VB XIII. kerületi Tanács (Bp. XIII. Béke tér 1.) fsz. 8. szám alatt az Igazgatási Osztály vezetőjének hivatalos helyiségében.

Jelen vannak:
a BM képviseletében:                       a XIII. ker. Tanács képviseletében:
Stanzl József                                    az Igazgatási Osztály részéről:
      fhdgy                                          dr. Szabó Terézia osztályvezető
Lőrincz Árpád                                   dr. Somos Gabriella csoportvezető
      hdgy                                           a Pénzügyi Osztály részéről:
                                                         dr. Klich Imre főelőadó

Tárgy: a BRFK V. ker. Rendőrkapitányság részéről 1987. január 28-án a Bp. V. Münnich F. u. 19. II. 4. szám alatti lakáson megtartott helyiségellenőrzésnél lefoglalt és 1–83. számú tételjegyzék szerinti tárgyak átvételéről (1036/87-V. szabs.).

Jelenlévők megállapodnak abban, hogy a fenti időpontban a BRFK V. ker. Rendőrkapitányság által lefoglalt és eddig az ott őrzött tárgyakat a mai napon átadja a Bp. Főv. XIII. ker. Tanács VB Igazgatási Osztálya, mint az V.-VI. és XIII. ker. Szabálysértési hatósága részére további intézkedés céljából.

Az átvett tárgyak az alábbiak:
A jegyzék 40–83. sorszámig felsorolt tárgyak.
A BM képviseletében megjelentek kijelentik, hogy az 1-től 39-ig szereplő tárgyakat a lefoglalás időpontja után megsemmisítették. A fenti tételszám alatti tárgyak illegális sajtótermékek voltak.

k. m. f.

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Fénymásolat, a végén Klich Imre, Stanzl József, Szabó Terézia, Lőrincz Árpád és Somos Gabriella aláírásaival. 80. d.]

 

3. Jegyzőkönyv a kiállítás anyagának megsemmisítéséről, 1989. június 1.

Jegyzőkönyv

Készült a XIII. ker. Tanács VB hivatalos helyiségében 1989. június 1-jén.
Jelen vannak: dr. Somos Gabriella az Igazgatási Osztály részéről
dr. Klich Imre a Pénzügyi Osztály részéről

Megsemmisítésre kerültek a mai napon az alábbi tárgyak, melyek a szabálysértési eljárás során elkobzásra kerültek jogerősen.

Az ügy 1036/87-V. számú, Philipp Tibor és társainak szabálysértése.
A lakáson lefoglalt (V. ker. Münnich Ferenc u. 19. II. em. 4. sz.) tárgyakat a lefoglalást végző rendőrség listába foglalta.
A lista 1–39. tétele papírlapokat (különböző szöveggel, politikai) tartalmazott, melyek még a BM V. ker. Kapitányságán megsemmisítésre kerültek közvetlenül a lefoglalást követően.
A mai napon átadott tárgyak, melyek az átadás után megsemmisítésre kerültek a 4-83. tételszám alatt felsoroltak.
A megsemmisített tárgyak: plakátok, melyekre festettek, illetve különböző tárgyakat ragasztottak.
A megsemmisítésre az elkobzást követően azért került sor, mert a tárgyak sem megjelenésükben, sem kivitelükben nem felelnek meg a közízlésnek, anyagi értéket nem képviselnek, ezért is kereskedelmi forgalomba sem hozhatók.
Elkobzásukat jogerős határozat mondta ki.
A megsemmisítés előttünk megtörtént.

k. m. f.

dr. Klich Imre                                                    dr. Somos Gabriella
XIII. Tanács VB. Pü. Oszt.                             XIII.Tanács VB. Ig. Oszt.
Szabálysértési Hatóság

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Fénymásolat, a végén Klich Imre és Somos Gabriella aláírásával. 80. d.]

 

4. Antalfi Mária keramikus értesítése az Angyal a város felett című plasztikájának a megsemmisítéséről, 1989. június 30.

Bp. Főváros XIII. ker. Tanács VB
Igazgatási Osztálya

Antalfi Mária
keramikus

Budapest

Az V. kerületi Rendőrkapitánysághoz címzett és osztályomhoz áttett beadványában foglaltakra válaszolva értesítem, hogy kérését nem áll módomban teljesíteni. Mint már az 1987. április 6-án VIII. 1036/87-V. szab. számú határozatban is megállapítottuk, az „Angyal a város felett” plasztikát a szabálysértési eljárás során elkoboztuk. A szállításkor oly mértékben megsérült, hogy meg kellett semmisíteni.

Budapest, 1989. június 30.

(Dr. Szabó Terézia)
osztályvezető

[ÁBTL 1.11.1.. 45-3/10/1990. Géppel írt tisztázat aláírás nélkül. 80. d]

 

 

5. Molnár Tamás és Bokros Péter levele Horváth István belügyminiszternek, 1990. január 5.

Horváth István
belügyminiszter úr részére
Budapest, V.,
József A. u. 2/4.
1051

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Az Inconnu Független Művészeti Csoport tagjai (Bokros Péter, Molnár Tamás, Philipp Tibor, Serfőző Magdolna) azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy az 1980-as évek elejétől közösségünket ért folyamatos rendőrhatósági eljárások során Szolnokon és Budapesten lefoglalt, ill. elkobzott tárgyakat és kiadványokat, A harcoló város c. nemzetközi képzőművészeti kiállítás műalkotásait, valamint az 1988 márciusában csoportunk egyik tagjától, Bokros Pétertől lefoglalt műszaki berendezést (Canon fénymásoló gép) a Belügyminisztérium szolgáltassa vissza számunkra. Ez utóbbi készüléket az általunk alapított, hivatalosan bejegyzett „Október 23. Képzőművészeti Alapítvány” – mint jogi személy – részére kérjük visszaadni.

Budapest, 1990. január 5.

Az Inconnu Csoport tagjainak megbízásából
Tisztelettel:
Molnár Tamás

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Géppel írt tisztázat Molnár Tamás és Bokros Péter aláírásával. 80. d.]

 

6. Molnár Tamás kérésével kapcsolatban a belügyminiszternek készített jelentés, 1990. január 17.

Belügyminisztérium                                              Szigorúan titkos!
III/III. Csoportfőnökség                                         (selejtezésig)

                                                                  Tárgy: Az Inconnu csoport beadványa

Jelentés

Az Inconnu csoport beadványában foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat állapítottuk meg:
A rendőrhatósági eljárás során lefoglalt és elkobzott szamizdat-kiadványok megsemmisítésre kerültek. A műszaki berendezéseket az akkor még működő III/I. Osztály átvette, részben a tulajdonosoknak történő visszaadás – videoberendezés és jelvénykészítő prés –, részben szabálysértési eljárás kezdeményezése – Canon fénymásoló – céljából.
A „Harcoló Város” című kiállítás alkotásait 1989 nyarán a XIII. kerületi Tanács VB. Igazgatási Osztályának adtuk át, mivel az ügyben tanácsi szabálysértési eljárás került lefolytatásra. Az alkotások sorsával kapcsolatosan információk nem állnak rendelkezésünkre.
A kialakult helyzetben javaslom, hogy a beadványról a korábbi gyakorlatnak megfelelően a BM panasziroda adjon választ a fentiek alapján.

Budapest, 1990. január 17.

Dr. Horváth József r. vezérőrnagy
Csoportfőnök14

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Géppel írt tisztázat, Horváth József helyett Földvári László III/III. csoportfőnök-helyettes aláírásával. A dokumentumon a következő kézzel írt feljegyzések olvashatók: „Egyetértek, a választ elküldés előtt kérem bemutatni. 90. 01. 24. (olvashatatlan aláírás)”, „dr. Győri őrnagy. Készítsünk válaszlevelet a BM Panasziroda nevében. Szita I. 25.” 80. d.]

 

8. Jelentés az Inconnu csoporttól lefoglalt tárgyakról, 1990. január 25.

Belügyminisztérium
Állambiztonsági Miniszterhelyettesi
Titkárság
45-3/10/90.                                                                              872-14/90.

Dr. Orbán Vilmos r. alezredes úrnak,
titkárságvezető helyettes

BM Állambiztonsági Miniszterhelyettesi
Titkárság

Helyben

Az Inconnu Független Művészeti Csoport tagjai azzal a kéréssel fordultak a Belügyminiszter úrhoz, hogy a velük szembeni korábbi eljárások során lefoglalt és elkobzott szamizdatkiadványokat, valamint műszaki berendezéseket – videoberendezés, jelvénykészítő prés és Canon fénymásoló – adják ki részükre.
A BM III/III. Csoportfőnökség jelentése szerint a műszaki berendezéseket az akkor még működő III/1. Osztály átvette a csoportfőnökségtől, részben a tulajdonosoknak történő visszaadás – videoberendezés és jelvénykészítő prés –, részben szabálysértési eljárás kezdeményezése – Canon fénymásoló – céljából.
Kérem, hogy az Inconnu csoport tájékoztatása céljából küldjék meg, hogy mikor, mit és kinek adtak át e műszaki berendezésekből.

Budapest, 1990. január 25.

(Szita János r. őrnagy)
mb. titkárságvezető15

Készült: 2 példányban 1 lapon
1. sz. példány Címzett,
1. sz. példány irattár

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Géppel írt tisztázat. Szita János aláírásával. 80. d.]

 

9. Molnár Tamás választ sürgető levele a belügyminiszternek, 1990. február 22.

Belügyminisztérium                                                                    1-63/90
Budapest V.
József A. u. 2/4.
1903

Belügyminiszter úr!

Mint az Inconnu Független Művészeti Csoport képviselője 1990. január 9-én ajánlott levélben fordultam Önhöz (ragszám 6947), hogy csoportunk részére az elmúlt évek során lefoglalt eszközöket, tárgyakat, műalkotásokat a BM visszaszolgáltatni szíveskedjék.
Kérésünkre az államigazgatásban szokásos 30 nap elteltével sem kaptunk választ.
Állampolgári türelmünk fogytán.
Ismételten felhívjuk szíves figyelmét, amennyiben ügyünk megnyugtatóan nem oldódik meg, esetünkkel és annak tanulságaival a sajtónyilvánossághoz fordulunk.

Budapest, 1990. II. 22.

Molnár Tamás
Budapest
Széchenyi rkp. 7.16

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Kézzel írt eredeti, Molnár Tamás aláírásával. A dokumentumon kézzel írt feljegyzés: „Szita őrgy! Úgy tudom, készült válasz. Tisztázd, miért nem ment el! 90. 02. 27. (olvashatatlan aláírás)”17 80. d.]

 

10. Feljegyzés a Molnár Tamásnak küldött késedelmes válasz miatt, 1990. február 28.

Belügyminisztérium
Állambiztonsági Miniszterhelyettesi
Titkárság

Feljegyzés

Az Inconnu csoport képviselőjének – Molnár Tamásnak – ismételt beadványával kapcsolatban megállapítottam, hogy a BM Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkársághoz 1990. január 25-én érkezett alapanyagra, érdemben csak a BM ORFK Vizsgálati Osztályától, 1990. február 9-én érkezett átiratot követően lehetett válaszolni.
A válaszlevél-tervezet 1990. február 14-re elkészült, 20-án továbbítva lett a BM-Panasziroda felé, ahol ezt 1990. január 27-én postázták.
Molnár Tamás által kifogásolt határidő túllépés, a fentiekben jelzett lassú és körülményes ügymenetnek tudható be.

Budapest, 1990. február 28.

Kovács Károly r. fhdgy.

[ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. Géppel írt tisztázat, Kovács Károly aláírásával. A dokumentumon kézzel írt feljegyzés: „L. Szita. III. 1.” 80. d.]


1 „Inconnu” francia kifejezés, az ismeretlen, címzettet nem talált postai küldeményekre írták rá, jelentése: ismeretlen.

2 Lásd Sümegi, 2010. 169–210.

3 ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. (80. d.)

4 Egészen az itt közölt dokumentumok megjelenéséig csupán betiltott kiállításról beszéltek. Lásd Modor, 2003. 5.

5 Lásd az itt közölt 3. sz. dokumentumot.

6 Értsd: az alkotó rajzfüzetének sorszámai.

7 Gadney, 1986. Háy Ágnes egylapos kézírásos följegyzése a birtokomban.

8 Klaniczay – Sasvári, 2003.

9 Például betiltották a Galántai György által a Fiatal Művészek Klubjában 1985-ben szervezett Magyarország a tiéd lehet című kiállítást (Szőnyei, 1990. 43–45.), Tímár Péter Gyász című fotótárlatát, amely a temetőkben és krematóriumokban kialakult megalázó állapotokat és a holttest tárggyá válását mutatta be (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1983.).

10 A csoport „akcióit (…) antikommunizmusuk miatt a budapesti művész „elit” némi malíciával figyelte”. Szemadám, 2002. 6.

11 „A több hónapig készült munka kb. 400 m² alapterületen kész állapotban egy napig állt, majd a művész távozása után a táblákat sárral bekenték és napokon belül megsemmisítették úgy, hogy a kitördelt táblák visszamaradt csonkjait megszámozták. Az utólag kiszállt zsűri egy fészerbe szállított törmelékei alapján nem volt hajlandó a mű értékével kapcsolatban állást foglalni, ill. úgy döntött, hogy a törmelékeknek művészi értéke nincs”. Pauer, 1989. 240. Lásd még Sasvári, 2005. 151–153.

12 Jávor Miklós 1987 és 1989 között volt az ún. ellenséges propaganda-elhárítással foglalkozó BM III/III-6. Osztály vezetője. Pályafutásának állomásait lásd a Történeti Levéltár honlapján: https://www.abtl.hu/archontologia/f?p=108:5:951048199848832::NO::P5_PRS_ID:961339 (Utolsó letöltés: 2011. május 22.)

13 Dr. Wéber Gyula 1975. január 1. és 1989. július 31. között volt a BM III/1. (Vizsgálati) Osztályának vezetője. Pályafutásának állomásait lásd a Történeti Levéltár honlapján: https://www.abtl.hu/archontologia/f?p=108:5:1200744494593802::NO::P5_PRS_ID:957785 (Utolsó letöltés: 2011. május 22.)

14 A kísérő levélből tudható, hogy a jelentést 1990. január 17-én felterjesztették Pallagi Ferencnek, a III. Főcsoportfőnökség vezetőjének.

15 Ugyanezt a szövegezésű levelet Szita János megküldte dr. Diczig István rendőr vezérőrnagynak is, a BM ORFK Vizsgálati Osztály vezetőjének. Lásd ÁBTL 1.11.1. 45-3/10/1990. (80. d.)

16 A kísérőlevélből tudható, hogy Molnár Tamás levelét 1990. február 26-án Fazekas Györgyné rendőr alezredes, a BM titkárságvezetője felterjesztette dr. Ilcsik Sándor rendőr vezérőrnagynak, miniszterhelyettesnek.

17 A dokumentumot tartalmazó palliumon kézzel írt feljegyzés: „dr. Győri úr. Sürgősen tisztázni, hol akadt el a válasz. Szita II. 27.”

 

Források

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL)

1.11.1. Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság iratai

 

Hivatkozott irodalom

Gadney, 1986.
Reg Gadney: Cry Hungary! Uprising 1956. (introduction by George Mikes) London, Weidenfeld and Nicolson, 1986.

Klaniczay–Sasvári, 2003.
In Klaniczay Júlia – Sasvári Edit (szerk.): Törvénytelen avantgárd. Galántai György balatonboglári kápolnaműterme 1970-1973. Budapest, Artpool-Balassi Kiadó, 2003.

Modor, 2003.
Modor Ádám: Egy betiltott ’56-os kiállítás Budapesten. Magyar Nemzet, 2003. október 22.

Pauer, 1989.
Pauer Gyula: Tüntetőtábla-erdő. Jelenlét, 1989/1–2.

Sasvári, 2005.
Sasvári Edit: „Éljen a tüntetőtábla-erdő”. Dokumentumok a Tüntetőtábla-erdőhöz. In Szőke Annamária (összeáll.): Pauer. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2005.

Sümegi, 2010.
Sümegi György: Inconnu: A harcoló város/The Fighting City, 1986. Kísérlet egy elmaradt kiállítás rekonstrukciójára. In Okváth Imre (szer.): Állambiztonság és rendszerváltás. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan Kiadó, 2010.

Szemadám, 2002.
Szemadám György: Egy kiállítás képei. A régi-új Inconnu csoport politikai plakátjai elé… Nemzetőr, 2002. december 4.

Szőnyei, 1990.
Szőnyei Tamás: Az utolsó betiltott kiállítás. Világ, 1990. január 4.

 

A kiállítás emléklapja és a kiállítás anyagáról készült fényképek

(A galéria megtekintéséhez kattinson valamelyik képre!)

A kiállítás emléklapja "ÁÉ" jelige: Üzenet (montázs) Antalfi Mária: Angyal a város felett (kerámia) "ART LOVER" jelige: Déja vu (fénymásolt grafika) Bokros Péter: Rongyosbál (montázs)
Bokros Péter: Kísértet járja be... (grafika) Dócs Attila: A szovjet látogatása... (festmény) Dócs Attila: A harcos város... (festmény) Glenn Helm: International Folk Art (színes xerox) Háy Ágnes: Illusztráció I. (fénymásolt grafika)
Háy Ágnes: Illusztráció I. (fénymásolt grafika) Háy Ágnes: Illusztráció II. (fénymásolt grafika) Háy Ágnes: Illusztráció II. (fénymásolt grafika) Háy Ágnes: Illusztráció III. (fénymásolt grafika) Háy Ágnes: Illusztráció III. (fénymásolt grafika)
Háy Ágnes: Illusztráció IV. (fénymásolt grafika) Háy Ágnes: Illusztráció IV. (fénymásolt grafika) "Ismeretlen" jelige: Keresztrejtvény (fotografika) Jessica Douglas: Writers Union (festmény) Jessica Douglas: Sebesült szállítók (festmény)
Jo Siddens: They must be terrors (fénykép) Egy kiállítás utolsó felvonása "Jelige nélkül" jelige: 1956 (fénymásolt grafika) "Jelige nélkül" jelige: 1956 (fénymásolt grafika) "Jelige nélkül" jelige: 1956 (fénymásolt grafika)
Kiss Csaba: Meghódított föld (plasztika) Molnár Tamás: Emlékműtervek - a) Forradalom tere (object) Egy kiállítás utolsó felvonása "Napjaink" jelige: Kiváló Áruk Fóruma (grafika) "Név nélkül" jelige: Keresztül-kasul... (object)
"Név nélkül" jelige: Szabadság (object) "Név nélkül" jelige: Prológus (object) Norman Rubington: A harcos város I. (grafika) Norman Rubington: A harcos város I. (grafika) Norman Rubington: A harcos város II. (grafika)
Norman Rubington: A harcos város II. (grafika) Norman Rubington: Budapesti emlék (krétarajz) Norman Rubington: Az éjszakai város (szénrajz) Niké van Osten: A harcos város (rajz) Egy kiállítás utolsó felvonása
Egy kiállítás utolsó felvonása "Pártos" jelige: 1956 (rajz) Sophie Rivera: Alternators (színes fotografika) Stocubridge: Memory (montázs) "Szent Sebestyén" jelige: Cím nélkül (fotó)
Szőke Imre: Jelvény (grafika) Vörös Zsigmond: Konszolidáció I. (fotó) Vörös Zsigmond: Konszolidáció II. (fotó) "WM 26" jelige: Szabadnép (object)  

 

CsatolmányMéret
2011_2_sumegi.pdf1.62 MB