Számvetés a „végiggondolt teendőkről”

Szerző: 
Okváth Imre
Alcím: 
Történettudományi kutatások a Történeti (Hivatalban) Levéltárban 1997–2012

A Történeti Levéltár keretében folyó történettudományi kutatómunkáról szóló áttekintésemben igyekeztem a „történetiségre” koncentrálni és röviden bemutatni azokat a kutatási témaköröket, amelyek feltárásában jelentős eredmények születtek az elmúlt másfél évtized során. A kezdetektől a részvevője, egyik vezetője voltam a történettudományi kutatások megszervezésének, elindításának, ismertetőm megállapításai ezért minden esetben a volt osztályvezető, a jelenlegi főosztályvezető véleményét – nem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára hivatalos álláspontját – tükrözik.

A Történeti Hivatal fennállása (1997–2003) alatt végzett tevékenység

Az Országgyűlés az 1994. évi XXIII. törvény módosításával 1996-ban rendelkezett a volt állambiztonsági szervek meghatározott iratait őrző intézmény felállításáról. A törvény a Hivatal számára három fő feladatot írt elő, nevezetesen az állampolgárok információs önrendelkezési jogának biztosítását, az átvilágító bírák számára történő adatszolgáltatást, továbbá az átadott források levéltári és történettudományi szempontú feltárását. A hivatal elnöke, Dr. Markó György, a Hadtörténelmi Levéltár korábbi igazgatója, a szeptember 1-jei megnyitását megelőzően tájékozódó megbeszéléseket folytatott a történeti kutatások elvégzésére felállítani tervezett főosztály leendő vezetőjével, Gyarmati Györggyel, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Politológia Tanszék docensével, aki a nyár folyamán elkészítette a Kortörténeti és Dokumentációs Főosztály felépítésére és működésére vonatkozó tervezetét. A 27 fős főosztály három osztályra (Könyvtár és Dokumentációs Osztály, Kortörténeti Osztály, PR és Kiadvány Osztály) tagozódva kezdte volna el munkáját. A Könyvtár és Dokumentációs Osztály feladata a történeti kutatásokat segítő belső könyvtár könyveinek és a be nem szerezhető szakmai kézikönyvek xeroxmásolatokban történő begyűjtése, a szükséges szakfolyóiratok megrendelése, valamint a TH-ról szóló sajtócikkek kiválogatása volt. Az osztályvezető a kijelölt feladatokat egy adminisztratív munkatárs mellett kettő könyvtáros, kettő könyvtári kezelő, valamint kettő-kettő dokumentátor referens és kezelővel hajtotta volna végre. A Kortörténeti Osztály – egy osztályvezető, egy adminisztrátor és hét kutató – az őrzött források jellegéhez igazodva elsősorban politikatörténeti-szervezettörténeti kutatásokért és a vezetői állomány szociológiai jellemzőinek feltárásáért felelt. A kutatói státusú munkatársak (fokozatosan történő) kiválasztásánál a leendő főosztályvezető a szakirányú (történelem és levéltáros) képzettség mellett fontosnak tartotta a jövendő kollégák nyelvtudását (angol, német, orosz) is. A PR és Kiadvány Osztály (nevéből következően) végezte volna az elnöki nyilatkozatok megszerkesztését, a sajtó információkkal való ellátását, a hivatal menedzselését, amelybe a következők tartoztak: konferenciák szervezése, külföldi kapcsolattartás, a TH-kiadványok népszerűsítése. Mindezen tennivalókat egy osztályvezető irányításával négy munkatárs hajtotta volna végre: egy adminisztrátor, egy referens, egy vezető szerkesztő és egy szerkesztő.
Az 1997. szeptember 1-jei munkakezdést követően hamar kiderült, hogy a TH vezetőjének alapvető törekvése az információs önrendelkezési jogukkal élni kívánó állampolgárok, az átvilágító bírák, valamint a tudományos kutatásokat végzők minél teljesebb kiszolgálása, így ezen feladatok ellátására állított be minden munkatársat. A tervezetben felvázolt struktúra ennek megfelelően jelentősen módosult: a felállított Elemző- és Dokumentációs Főosztály csak két osztályt, a hétfős Elemző Osztályt (osztályvezető, szerkesztő, öt kutató) és a háromfős Dokumentációs Osztályt (osztályvezető, könyvtáros, dokumentátor) foglalta magába. A tudományos kutatások elindítását a fentieken kívül hátrányosan befolyásolta a Belügyminisztérium épületében történő, 1999-ig elhúzódó, kényszerű elhelyezés szülte krónikus helyhiány is. Mindezek következtében a főosztály állományát az első fél évben a főosztályvezető mellett Okváth Imre osztályvezető és Jobst Ágnes könyvtáros alkotta. A munkavégzés elsősorban az iratállománnyal való ismerkedésre és ebből következően a jövendő kutatási tervek összeállításra irányult. Megindult a szakkönyvek beszerzése, vásárlása, valamint az átadott könyvészeti állomány átnézése, rendezése egy, a kutatásokat segítő belső könyvtár felállítása céljából.
1998 tavaszára elkészült a Történeti Hivatal Kutatási Koncepciója, amely a 20. századi államvédelmi/állambiztonsági szervek tevékenységének feltárását tűzte ki feladatául, a múlt megismerését folytató tudományos munkamegosztás keretében. A koncepció kutatási kereteinek, tárgyköreinek kijelölése, valamint a tervezett hazai-nemzetközi együttműködés és kiadványok meghatározása alapos mérlegelések, egyeztetések után születtek meg. Ennek alátámasztására a döntést meghozó vezetői értekezleten Gyarmati György főosztályvezető kijelentette: „Tizenöt évben gondolkodtunk, ez alatt nem érdemes végiggondolni a teendőket.”1 A kutatások középpontjában az állam erőszakszervezetei, mindenekelőtt a titkosszolgálatok intézménytörténeti-szervezettörténeti feltárása, az ezeket működtető vezetői állomány vizsgálata álltak, a Horthy-korszak (1920–1944), a Rákosi-rendszer (1945–1956) és a Kádár-korszak (1956–1988) periódusaiban. A TH iratállományának mind alaposabb feltérképezése során az is egyre világosabbá vált, hogy az első két korszakot illetően csak töredék iratok állnak rendelkezésre, így szükségszerű feladatként fogalmazódott meg a más levéltárakban (Magyar Országos Levéltár, Politikatörténet Intézet Levéltára, Hadtörténeti Levéltár) lévő releváns dokumentumok feltérképezése és xeroxmásolatokban való biztosítása. Ezek mindenekelőtt a politikai rendőrségre, az ÁVO/ÁVH-ra vonatkozó parancsokra, utasításokra, a párt vezető szerveinek dokumentumaira terjedtek ki. A korszakonkénti szervezettörténeti témák – időrendi sorrendet követve – az alábbiak voltak: politikai rendőrség, csendőrség, 2. vkf. osztály, Államvédelmi Központ, a politikai rendészeti osztályok, ÁVO, BM ÁVH, ÁVH, HM Katona Politikai Osztály, Határőrség, Belső Karhatalom, II. Politikai Nyomozó Főosztály, III. Főcsoportfőnökség. A kutatási elképzelések természetesen érintették a pártvezetés és az államvédelem/állambiztonság kapcsolatának, együttműködésének tanulmányozását, ezen szervek társadalomra gyakorolt hatásának feltárását. Ez elsősorban a nagyobb politikai és katonai pereket, az internálást, a kitelepítést, az egyház és az emigráció elleni tevékenységet jelentette. A fentebb vázolt kutatási irányok és területek mellett a koncepció felvázolta a hazai és nemzetközi tudományos együttműködés lehetséges és kívánatos formáit is. A hazai kooperációt a levéltárakkal, a tudományos intézményekkel, az egyetemek történelem tanszékeivel, míg a külföldi együttműködés formáit a volt szocialista országok létező vagy később felállított „társintézményeivel” együtt kellett kialakítani. A történettudományi feltárások eredményeit a főosztály két kiadványsorozat (Évkönyv, Közelmúltunk hagyatéka) beindításával kívánta közétenni.
A kutatási koncepció lényegi elemeinek elfogadásával egyidejűleg Markó György két „ajánlást” is megfogalmazott: a kutatások elsősorban az ÁVO/ÁVH, a Katona Politikai Osztály szervezet- és működéstörténetére irányuljanak, illetve a főosztály jövőbeni tevékenységében fordítson nagyobb figyelmet a politikatörténet évfordulós eseményeinek állambiztonsági vonatkozásaira is.
Az elfogadott kutatási terv elindításához azonban ekkor még hiányoztak a személyi feltételek, így a főosztályvezető és az osztályvezető alkotta „kutatói csapat” változatlanul – a külső lelőhelyek „megszállásával” – a kutatási témákhoz kapcsolódó „forráskataszter” bővítésén munkálkodott. A kutatási bázis levéltári dokumentumokkal való növelése mellett jelentős eredmények születtek a könyvek és folyóiratok beszerzése, a Belügyminisztériumtól átvett könyvészeti és egyéb nyomtatott dokumentumok feldolgozása területén. A könyvtár erre az időszakra kb. 800 kötettel és közel 2000 tételből álló egyéb, úgynevezett dokumentációs anyaggal rendelkezett. A beszerzéssel párhuzamosan a könyvészeti állományról folyamatosan készült a számítógépes tételjegyzék feltöltése, bővítése is. A munkálatokban február 1-jétől már részt vállalt Fekete Edit kolléganőnk is. Az év elején érkezett szerkesztő, S. Varga Katalin megkezdte a Belügyminisztérium Kollégiumának ülései első (1953 júliusa és 1954 júniusa közötti jegyzőkönyvek) szerkesztését és kiadásra való előkészítését.
Az első hazai tudományos kutatási együttműködés aláírására 1998. október 27-én került sor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetével, ami a Fejezetek az államhatalmi erőszakszervezetek történetéből, 1920–1990 című közös program elindulását jelentette. A megállapodás részeként a két intézmény az egyetem által delegált tízfős hallgatói állománnyal közösen forrásfeltáró és történettudományi kutatásokat kezdett a TH tudományos koncepciója alapján. Ennek keretében vizsgálták a csendőrség, a 2. vkf. osztály tevékenységét, az ÁVO/ÁVH működését, az internálótáborok kiépítését és kiemelten az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás történetét. Az együttműködés (2002-ig tartó) legjelentősebb eredménye több közös konferencia megrendezése, a diákok kutatásait is felhasználó kiadványok megjelentetése mellett, hogy a részvevők közül többen a levéltár munkatársai lettek tanulmányaik befejezését követően.
1999 folyamán a főosztály kutatói létszámállományának feltöltése elviekben azt jelentette, hogy a teljes létszámú Elemző Osztály (Figder Éva, Müller Rolf, Baczoni Gábor, Borvendég Zsuzsanna, Zsitnyányi Ildikó) elkezdheti a kutatási tervben szereplő feladatok megvalósítását. A valóságban azonban, elnöki utasításra, a munkatársakat a tudományos feltáró-elemző tevékenység vagy az azt segíteni hivatott feladataik helyett rendszeresen és tartósan más főosztályok munkájának „kisegítésére” rendelték. Ez a „vezénylési” gyakorlat egészen a TH fennállásáig működött, így a főosztályvezető év végi összefoglaló beszámolóiban jogosan hivatkozott az elfogadott tervek megvalósításának nehézségeire, illetve az összegyűjtött szellemi kapacitás – tudományos értelemben történő – elfecsérlésére: „Megtisztelő is lehetne a főosztály számára, hogy tagjai szinte kivétel nélkül jolly-jokerként képesek a többi osztály feladatkörébe tartozó területeken is hasznos munkát végezni, ha ez nem menne a főosztály »rendeltetésszerű« feladatvégzésének rovására. Ez nem csupán az elfogadott kutatási koncepció megvalósítását csorbítja és az ide gyűjtött szellemi kapacitást fecsérli. A szakmai teljesítmények ebből következő redukciója a Hivatal »külső« imázsának javítását is akadályozza” – írta Gyarmati György főosztályvezető az 1999. évi munkabeszámolójában.2 A történeti igazság kedvéért azt azonban meg kell említenem, hogy a TH kutatói státuszban lévő munkatársai mellett a kutatási program megvalósításában a hivatal más munkakörökben dolgozó munkatársai, sőt „külső” kutatók is szerepet vállaltak.
A nehézségek ellenére a főosztály munkatársai folytatták a már megkezdett, a külső levéltárakban fellelhető iratok gyűjtését (belügyminiszteri, belügyminiszter-helyettesi parancsok és az ÁVH vezetőjének parancsai, a Szervezési Osztály és a BRFK- dokumentumai, a Katpol napi parancsai), illetve megkezdték a megyei levéltárakban elfekvő források feltérképezését is. Az egyéni kutatási tervekben rögzített témakörökben elkészültek az első összegzések, tanulmányok, amelyeket folyamatosan megjelenő kiadványokban tettek közé a munkatársak. Az első kiadvány 1999-ben jelent meg A Történeti Hivatal Évkönyve. Trezor 1. címmel, ami a második világháború utáni politikai rendőrség különböző szegmenseinek bemutatása mellett a levéltár kezelésében lévő iratállományról, annak feldolgozásáról is tudósított. Sor került az első tudományos konferencia megszervezésére Államvédelem a Rákosi-korszakban címmel, illetve A párt ökle, az ÁVH tematikájú kiállítás megrendezésére.
A század- és egyben ezredfordulót követő első két és negyed éves tevékenységet értékelve megállapítható, hogy a kutatási tevékenység továbbra is döntően a külső releváns dokumentumok feltérképezésére, fénymásolására, valamint a szervezettörténeti feldolgozásokra koncentrált. 2001-ben három új munkatárs (Sümegi György, Krahulcsán Zsolt, Kovács Zoltán András) belépésével a „kutatási térkép” egy kissé színesedett a kollégák új témaköreivel: megkezdődött a Horthy-korszak (csendőrség, Nemzeti Számonkérés Szervezete),3 valamint az ellenzéki mozgalmak, a szamizdat irodalom forrásainak kutatása, a fotók, röplapok és egyéb vizuális dokumentumok rendezése, feldolgozása. Természetesen a kutatások eredményeit az egyre gyarapodó kiadványokban, konferenciákon ismertették és adták közre a főosztály és a hivatal tudományos kutatásokat is végző munkatársai. Sorra jelentek meg a „Közelmúltunk hagyatéka” kötetei: Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről (szerkesztette Gyarmati György, Történeti Hivatal, Budapest, 2000); Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában 1945–1958. Tanulmányok a fegyveres testületek tagjai elleni megtorlásokról a hidegháború kezdeti időszakában (szerkesztette Okváth Imre, Történeti Hivatal, Budapest, 2001); folytatódott az évkönyvek kiadása is: A Történeti Hivatal Évkönyve 2000–2001. Trezor 2. (szerkesztette Gyarmati György, Történeti Hivatal, Budapest, 2002). A fentebb ismertetett tanulmánykötetek mellett 2001-ben napvilágot látott a hivatal első forrásgyűjteménye: A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953–1956. Első kötet (szerkesztette Gyarmati György és S. Varga Katalin, Történeti Hivatal, Budapest, 2001).
A kiadványok mellett három konferencia megszervezésére került sor ezekben az években, amelyek korreferátumai később az említett tanulmánykötetek legfőbb bázisát alkották. A Magyar Tudomány Napja rendezvény keretében Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában 1945–1958 (2000. május), illetve Az állambiztonsági-történeti kutatások időszerű kérdései (2001. november), valamint – egy évvel később ugyanezen alkalommal – a „Nem jogállami” iratok történelmi forrásértéke címmel rendezett tudományos konferenciákat a Történeti Hivatal Elemző és Dokumentációs Főosztálya.
A munkatársak felhalmozott ismeretanyagát nem csak az előzőekben ismertetett formákban adtuk közre. Kezdetektől fontos feladatként jelentkezett a szélesebb közvélemény tájékoztatása a Történeti Hivatal működéséről, feladatairól és eredményeiről. Ennek keretében került felállításra 2001 szeptemberében a Kulturális Örökség Napjai program részeként az a kiállítás, amely a legjellemzőbb irattípusokat és az 1956-os forradalmat ábrázoló képeket első ízben tárta az érdeklődő közönség elé. Fontos megemlíteni azt a – mind ez idáig egyetlen – próbálkozást, amelyet a dokumentumok bővítésének szándékával 2000-ben hirdetett meg a TH vezetése. A Csengőfrász elnevezésű nyílt pályázat célja arra irányult, hogy a második világháború utáni évtizedekben kiépült és megszilárdult kommunista egyeduralom speciális erőszakszervezetei által meghurcoltak köréből gyűjtsön – elsősorban saját megélt tapasztalatokon alapuló – emlékezéseket, valamint az e tárgykörben fennmaradt, az érintettek megpróbáltatásait és az említett szervek ténykedését rekonstruálni segítő dokumentumokat, hogy azok a későbbi korok emlékezete számára fennmaradjanak, hasznosuljanak. A beérkezett, közel másfél száz pályázat (összesen ötezer oldal) szinte mindegyike az egyéni sorstragédiák, az átélt megpróbáltatások bemutatásával foglalkozott.
Összegzésként a Történeti Hivatal tudományos tevékenységéről megállapítható, hogy az elindított kutatási témakörökkel, publikált tanulmányaikkal, a konferenciánkon való szerepléseikkel a munkatársak jelezték és mind elfogadottabbá tették jelenlétüket a történettudományi kutatásokat folytató tudományos intézmények és kutatóhelyek világában.

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára: a kezdetektől – napjainkig…

Az Országgyűlés 2002. december 23-i ülésnapján fogadták el az 1990 előtti rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban Történeti Levéltár) létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvényt. Ennek következtében a Történeti Hivatal 2003. március 31-ével megszűnt. A jogutód levéltár új főigazgatója az Elemző és Dokumentációs Főosztály volt vezetője, Dr. Gyarmati György lett. Az új intézmény működését meghatározó törvényi előírásokban külön paragrafus nem rendelkezett a tudományos kutató- és feltárómunkáról, mindazonáltal a 2003. évi III. törvény 8. § 3/d. pontja a levéltári törvényben meghatározott feladatok ellátásáról világos útmutatással szolgált az Elemző és Dokumentációs Főosztályt új elnevezéssel felváltó Tudományos Főosztály részére. A levéltári (1995. évi LXVI.) törvény 13. §. g) és h) pontjai a közlevéltárak feladatköreiben a következőket határozzák meg: „levéltár- és történettudományi kutatásokat végez a levéltári munka fejlesztése és a levéltári anyag felhasználásának elősegítése céljából, s közzéteszi a kutatás eredményeit, illetve a tudományos munkamegosztás keretében részt vállal az általa őrzött iratanyag publikálásában”, továbbá „a levéltári anyag oktatási, illetőleg közművelődési célú felhasználását, valamint a levéltári tevékenység megismertetését kiadványokkal és egyéb módon elősegíti”. Ez tulajdonképpen az addig végzett tudományos tevékenység teljes körű folytatását biztosította.
Az új helyzetnek megfelelően természetesen a kutatási tervet-tevékenységet is az új körülmények szabta lehetőségekhez és elvárásokhoz kellett igazítani, ami az első években még nem okozott jelentősebb módosulást. Így a kutatási tevékenységben változatlanul a Rákosi-rendszer intézménytörténeti és archontológiai kutatásai domináltak, de a munkatársak már egyre nagyobb figyelmet kezdtek fordítani az egyes „részterületek” feltárására is. Elkezdődtek az államvédelmi-állambiztonsági szervek pártirányításának kérdéskörét vizsgáló, az emigráció elleni bomlasztó-fellazító műveletek egy-egy esettanulmány keretében bemutató kutatások. Fontos megemlíteni, hogy megkezdődtek a kezdeti évektől folytatott „külső feltárások” összegyűjtött dokumentumainak kronologikus és tematikus rendezésére irányuló munkák, továbbá a különböző vezető szervek vezetőinek és helyetteseinek parancsait tartalmazó gyűjtemény kiegészítései és feldolgozása is. Az első két év (2003–2005) megjelentetett kiadványai közül Az átmenet évkönyve 2003. Trezor 3. (szerkesztette Gyarmati György, ÁBTL, Budapest, 2003) című kötet leginkább a Történeti Levéltár működésének új jogszabályi környezetét, valamint fond- és állagjegyzékének (tanulmányokkal is alátámasztott) bemutatását, megismertetését kívánta szolgálni. A további két dokumentumgyűjtemény közül A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 2. tovább folytatta az 1954 júliusa és 1955 decembere közötti jegyzőkönyvek közreadását, míg a „Közelmúltunk hagyatéka” sorozat harmadik köteteként megjelent Európai Kulturális Fórum és ellenfórum Budapest, 1985 (a dokumentumokat válogatta, a bevezetőt, a jegyzeteket írta Müller Rolf, ÁBTL, Budapest, 2005) az esemény huszadik évfordulójára időzítve a közreadott dokumentumokkal mutatta be a késő kádári időszak kultúrpolitikáját. Az előzőekben ismertetett kutatói és kiadói tevékenységek mellett egyre elmélyültebbé és szervezettebbé vált a dokumentációs gyűjteménybe tartozó fényképek (fotóalbumok, önálló egységet alkotó fotógyűjtemények állapotfelmérése és összegző leírása) sajtóanyagok rendszerezése és feldolgozása. A korabeli napisajtó- és szaksajtótermékek (Szabad Nép, Magyar Nemzet, Kis Újság, Népszabadság, Rendőrségi- és Belügyi Közlöny) releváns titkosszolgálati vonatkozású cikkeinek kigyűjtésével és Kutatási segédlet formájában való közzétételével a belső kutatómunkát igyekeztünk segíteni.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójához kapcsolódóan a Tudományos Főosztály munkatársai egy tudományos konferencia megrendezésével, előadások megtartásával, valamint kiállítások megszervezésével járultak hozzá a méltó emlékezéshez. A májusban megtartott – ÁVH–Politika–1956. Politikai helyzet és az állambiztonsági szervek Magyarországon, 1956 című – konferencia célkitűzése (külsős előadók bevonásával) arra irányult, hogy a magyar politikai történések kereteit alapvetően meghatározó magyar–szovjet pártkapcsolatok és nemzetközi kihatások felvázolásán túlmenően új levéltári források felhasználásával bemutassa az államvédelmi szervek forradalom előtti helyzetét, tevékenységét, a dezorganizációhoz és a felbomláshoz vezető folyamatok stációit. A levéltár fényképgyűjteményéből több kiállítást szerveztünk a Dokumentációs Osztály vezetőjének, Sümegi Györgynek a vezetésével a Történeti Levéltár székházában, az ország számos városában, sőt az országhatárokon túl is. Az ÁBTL fotóinak felhasználásával rendezett közös kiállítások voltak Kolozsvárott az Erdélyi Múzeum Egylettel és a Kolozsvár Társasággal, Bécsben a Collegium Hungaricummal, Berlinben a Freie Osteuropa Zentrummal. Az alapkiállítás az Élünk! okt. 23. Ifjúság, Forradalom, Megtorlás címet viselte (2006. május 29. – június 30.), s később látható volt a Debreceni Egyetem aulájában és a helyi Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumban. Ezt követően a kiállítás a leányfalui Faluház és Könyvtárban volt megtekinthető. A vándorkiállítások megszervezését és a kiállítás installációs munkáit döntően Krahulcsán Zsolt és Müller Rolf munkatársak végezték Sümegi György osztályvezető irányításával. Ugyancsak az ő közreműködésükkel és Gyarmati György kurátorságával került megrendezésre a Kossuth-címeres forradalom című kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum kiscelli bemutatótermében. A kiállítási anyag ezt követően a Pécsi Várostörténeti Múzeumba vándorolt. A levéltár fényképgyűjteményéből válogatott képek felhasználásával – történeti és ikonográfiai eligazítással is ellátva – jelent meg a Fényképek, 1956 című kiadvány (írta és összeállította Müller Rolf és Sümegi György, ÁBTL, Budapest, 2006). Ugyancsak ez évben került kiadásra a Belügyminisztérium Kollégiumának üléseit tartalmazó jegyzőkönyvek 3. (záró) kötete is.
Az évfordulót követő években (2007 és 2008) hangsúlyeltolódás következett be a történeti kutatások idő- és tárgykörében, a figyelem mindinkább a Kádár-korszak korai periódusában tevékenykedő BM II. Politikai Nyomozó Főosztály (1956–1962) szervezettörténetének és parancsnoki állományának feltárására irányult. Ezeket kiegészítette a magyar állambiztonság nemzetközi kapcsolatainak, az emigráció bizonyos csoportjainak (képzőművészek, katonák) vizsgálata. E periódusban is tovább folytatódott a kutatási eredmények kötetekben való megjelentetése, melyet az ÁVH–Politika–1956. Politikai helyzet és az állambiztonsági szervek Magyarországon 1956 (szerkesztette Okváth Imre, ÁBTL, Budapest, 2007) című konferencia-tanulmánykötet és az Állambiztonság és olimpia 1956–1988 (a dokumentumokat válogatta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf és Takács Tibor, ÁBTL – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008) című dokumentumkötet reprezentált. A levéltár kezelésében lévő iratok minél szélesebb körben való megismertetésének szándékával 2007 elejétől megindult a Betekintő elnevezésű internetes forrásközlő folyóirat, amely évente négy alkalommal közölt addig nem publikált forrásokat a 20. századi magyarországi titkosszolgálatok történetéből. Az előkészítő szervezői munkákban, majd a szerteágazó főszerkesztői és szerkesztői feladatok ellátásában a Tudományos Főosztály három munkatársa (Takács Tibor, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf) vett részt. Az internetes folyóirat olvasottsága, szakmai elfogadottsága az évek során egyre nagyobb lett, aminek következtében a szerkesztőség kezdeti törekvése a lap forrásközlő jellegét illetően módosult, és a Betekintő fokozatosan – napjainkra – elismert és mind gyakrabban idézett tudományos szemlévé fejlődött.
A rendszerváltás 20. évfordulójára való felkészülés jelentette 2009. év legfontosabb feladatát. Ennek keretében intenzív kutatómunka vette kezdetét, amely a III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség különböző szervei átmentési terveinek, szándékainak feltérképezését, majd bemutatást tűzte ki céljául. Ennek keretében vizsgáltuk a főcsoportfőnökség hatalomátmentési koncepcióinak különböző változásait, a katonai titkosszolgálatok rendszerváltást megelőző helyzetét, továbbá a megyei állambiztonsági szervek működését. Kutatási eredményeinket legelőször a 2009. november 24-i, Az állambiztonsági szolgálatok és a rendszerváltás című konferencián, majd a következő évben ugyanezzel a címmel megjelenő – tanulmánykötetünkkel tártuk az érdeklődő közönség elé. A konferenciával egy időben, az egyik előadás témájához kapcsolódóan rendeztük meg a Harcoló város, 1986 című kiállítást, amely az 1956-os forradalom harmincadik évfordulójára tervezett, majd betiltott képzőművészeti tárlat fotók segítségével történő rekonstruálását jelentette. Ugyancsak e kutatás hozadékaként jelent meg a főosztály két munkatársa, Müller Rolf és Takács Tibor szerkesztésében a Szigorúan titkos ’89. A magyar állambiztonsági szervek munkabeszámolói (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2010) című forrásgyűjtemény.
A fentebb vázolt kutatási alappillérek mellett 2011-től új súlypontok jelentek meg a főosztály szervezeti keretén belül végzett kutatásokat illetően. Ezek döntően a Történeti Levéltár kezelésében lévő dokumentumokra támaszkodva a társadalom–állambiztonság kapcsolatrendszerén belül az egyház, a parasztság, a műszaki értelmiség, a volt katonatisztek megpróbáltatásaira, a hálózati struktúrák feltárására fókuszálnak. Emellett az elkövetkező évek kiemelt feladatát képezi – külsős partnerekkel együttműködve – a kitelepítések történetének és adatbázisának saját forrásainkkal történő kiegészítése és az egész kérdéskör komplex feldolgozása, majd az új eredmények közzététele.
A Tudományos Főosztály – az előzőekben vázlatosan bemutatott – sokrétű múltfeltárása már eddig is jelentős eredményekkel gazdagította a 20. század második felét vizsgáló történettudományt. Az elkészült és jövőbeli kiadásra váró kézirataink egy része a Rákosi-rendszer témaköreit érinti, például az ÁVO szervezete és működése, illetve Az egységesített Belügyminisztérium államvédelmi szerveinek szervezettörténete és archontológiája. Folytatódik a váltakozó elnevezésű politikai rendőrség iratainak közzététele is, amelynek első, bevezető kötetét Krahulcsán Zsolt és Müller Rolf tette közzé 2009-ben: Dokumentumok a magyar politika rendőrség történetéből 1. A politikai rendészeti osztályok 1945–1946 (ÁBTL – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2009) címmel. A Történeti Levéltár fotóadatbázisaiban őrzött képek feltárása és tematikus publikálása (a már említett Fényképek, 1956 és a tavaly – a levéltár első bilingvis kiadványaként – megjelentetett Müller Rolf: Titkok – képek – nyolcvanas évek. The secret pictures of the eighties (ÁBTL – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2011) szintén fontos feladatként szerepel. A levéltár fennállásának 15. évfordulója alkalmával jelent meg a Bank Barbara – Gyarmati György – Palasik Mária: „Állami titok.” Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon 1945–1953 (ÁBTL–L’Harmattan Kiadó, 2012), valamint A Nagy Testvér szatócsboltja. Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből (szerkesztette Gyarmati György és Palasik Mária, ÁBTL – L’Harmattan Kiadó, 2012) című kötet, ez utóbbi angol nyelven is. Ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódóan fog megjelenni a Kádár-korszak korai időszakának megtorló szervezete, a BM II. Politikai Nyomozó Főosztály szervezettörténetét és vezető állományát bemutató kiadvány (A megtorlás szervezete. A politikai rendőrség újjászervezése és működése 1956–1962. Szerkesztette Cseh Gergő Bendegúz és Okváth Imre). A Történeti Levéltár alaptevékenységét alkotó levéltári feldolgozó és a történettudományi kutatásokat jelentős mértékben segíti a könyvtári és gyűjteményi anyagok feldolgozása, a már működő adatbázisok, bibliográfiák folyamatos bővítése és fejlesztése. A könyvtár naprakészen archiválja a munkatársak megjelent kiadványait, tanulmányait tartalmazó Publikációs-adattárat és folyamatosan bővíti az Állambiztonsági-bibliográfiát. A hagyatékok, gyűjtemények területén befejeztük a svájci emigráció egyik tagja, Saáry Éva által átadott fotóhagyaték feldolgozását, és megkezdtük a katonai emigrációban is jelentős szerepet játszó Makra Zoltán hagyatékának tematikus feltárását.
A kutatások és az eredmények publikálása mellett a főosztály az elmúlt évtől kezdve fokozottabb figyelmet fordított a levéltári tevékenység, az elért tudományos eredmények oktatási és közművelődési célú bemutatására, a szélesebb érdeklődő közönség megnyerésére és informálására. Ennek keretében indítottuk el 2011 februárjában – Palasik Mária osztályvezető, egyetemi docens kezdeményezésére és koordinálásával – a Történelmi KávéháZ című, havonként jelentkező előadás-sorozatunkat, amelyben a levéltár munkatársai az intézményben folyó tudományos kutatás és iratfeldolgozás legújabb eredményeiről számolnak be a megjelenő – egyre nagyobb létszámú – hallgatóságnak. Emellett a középiskolák számára politikatörténeti és állambiztonsági vonatkozású előadói programokat is meghirdettünk, amelyet három tanintézmény vett igénybe az elmúlt év folyamán. A vizuális eszközökkel megvalósuló ismeretterjesztés keretében az ÁBTL ügyfélváró termében 2011 tavaszától periodikus- és tematikus kiállításokat rendeztünk az alábbi témakörökben: Bástya SE 1951–1953, Emigráció 1956 és Március idusán. Március tizenötödikék a Kádár-korszakban címekkel. A főosztály munkatársai a munkatervekben rögzített feladataik teljesítése mellett más, külső, hazai és nemzetközi kutatási projektek megvalósításában is igen aktív szerepet játszottak. Emellett többen óraadó tanárként előadásokat és szemináriumokat tartottak különböző egyetemeken és főiskolákon.
A Történeti Hivatal bemutatását felvázoló rész összegzéseként azt írtam, hogy a TH munkatársai a kezdeti években kifejtett tudományos tevékenységükkel jelezték jelenlétüket a történettudományi kutatásokat végző intézmények körében. Az előzőekben felsorolt eredmények tükrében meggyőződésem, hogy a Történeti Levéltár elmúlt tizenöt évben elért produktumai már nem csak jelzés értékűek, hiszen napjainkra az ÁBTL megkerülhetetlen és számottevő tudományos műhelynek minősül a 20. század történetét kutató intézmények között, kutatói pedig egyre elismertebbek a történésztársadalom tagjai részéről. Mindezen szubjektív véleményt talán megerősítheti az a száraz statisztikai adat, miszerint a Történeti Levéltár 99 fős létszámából 13 fő rendelkezik tudományos (kandidátusi, PhD) fokozattal, ebből kilenc fő a Tudományos Főosztály munkatársa. Úgy vélem, ez más levéltárakhoz képest is igen jó aránynak tekinthető. A megbecsülést és elfogadottságot a fokozatok mellett az elnyert pályázatok és ösztöndíjak tovább erősítették, hiszen munkatársaink közül öten is elnyerték a MTA Bolyai János Kutató ösztöndíjat, egy kolléga pedig a Széchenyi István Ösztöndíjat. Mindezek alapján talán nem tűnik túlzásnak kijelenteni, hogy a magyarországi politikai rendőrség működésének, szervezeti átalakulásainak feltárása, kutatása megbízható kezekbe került.

1 Elhangzott az 1998. november 3-i vezetői értekezleten.

2 Az Elemző és Dokumentációs Főosztály beszámolója az 1999. évben végzett munkáról, 2000. január 18. 2.

3 A témával foglalkozni kezdő munkatársunk 2002-ben megvált a hivataltól, így a korszak kutatása félbeszakadt. Folytatására 2005-ben került sor, Szakály Sándor az ÁBTL-hez történő belépésével. A hosszabb és elmélyültebb kutatásokat sajnálatos módon az ő távozása véglegesen megszakította. Munkálkodásuk hozadékaként – külső kollégák közreműködésével – jelent meg a két világháború közötti időszak legtalányosabb „kémfőnökének”, Ujszászy István vezérőrnagynak a Horthy-korszakra, benne az általa is vezetett 2. vkf. osztály történetére vonatkozó, az ÁVH fogságában írt feljegyzéseit tartalmazó kötet: Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. Osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Szerkesztette Haraszti György. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – Corvina, Budapest, 2007. A tábornok pályaképét felvázoló tanulmány szerzője, valamint a jegyzetek, a képek és dokumentumok válogatásában Kovács Zoltán András vett részt, míg Szakály Sándor a kötet lektora volt.

CsatolmányMéret
2012_3_okvath.pdf370.47 kB