Alcím:
Széchenyi Zsigmond kitelepítése, 1951–1952
Szerző:
Kis-Kapin Róbert
PDF:
Szám:
Fő témakör:
Témák:
Cikk szövege:
Kis-Kapin Róbert
„Csendlegyen úr” kálváriája
Széchenyi Zsigmond kitelepítése, 1951–1952
Széchenyi Zsigmond1 nemzetközi tekintélynek is örvendő vadász íróként közismert. Az
egyik legnevesebb magyar arisztokrata család sarjaként (a Magyar Nemzeti Múzeum
alapítójának, Széchényi Ferenc grófnak az ükunokája volt) rendelkezett azzal az anyagi és
kapcsolati tőkével, ami lehetővé tette számára, hogy megvalósítsa gyermekkora óta
dédelgetett álmát, hogy távoli földrészek nagy vadállataira vadászhasson. 2 Vadászni persze
itthon és a környező országokban is lehetett, és ő ezt is tette, de az igazi kihívást mégis a
messzi, ismeretlen területek még ismeretlenebb vadállatai jelentették számára. Első
vadászexpedícióját 1927-ben Afrikába szervezte, s a hatalmas kontinens annyira rabul
ejtette, hogy élete során még több alkalommal visszatért ide. Ez az oka annak, hogy
Széchenyit elsősorban mint Afrika-vadászt 3 ismerjük, holott a világ más részein is járt
expedíciói során (1935-ben Alaszkában, 1938-ban pedig Indiában vadászott). S mivel
rendelkezett egy kis írói vénával is, vadászatai során szerzett ezernyi élményét igyekezett
megosztani azokkal, akik a távoli, egzotikus országok, vagy maga a vadászat mint az egyik
legösztönösebb emberi tevékenység iránt érdeklődnek. Így születtek meg az igen élvezetes,
olvasmányos és tengernyi, csak kevesek által birtokolt ismeretet tartalmazó
vadászútleírásai.4
Valószínűleg Széchenyinek 1945-ig eszébe sem jutott, hogy eljöhet még az az idő,
amikor belőle, a vadászból, az állatok becserkészőjéből, kitartó üldözőjéből lehet üldözött.
Azonban 1945 után sok minden megváltozott az országban, többek között az egykori főúri
családok tagjainak megítélése, helyzete is. Az országot irányító kommunista vezetők
szemében minden olyan társadalmi réteg veszélyt jelentett, amelynek tagjai nem
szimpatizáltak az új rendszerrel, nem fogadták el a kommunizmus kizárólagosságát, hiszen
ők így akadályt képeztek vagy képezhettek az új rendszer megvalósításában. Ez pedig
joggal volt feltételezhető az egykori főúri családok tagjairól, a volt nagybirtokosokról,
nagytőkésekről, gazdag parasztokról, a papság felső rétegéről, a hivatalnoki réteg felső
részéről, a katona-, rendőr- és csendőrtisztekről, valamint azok családtagjairól, gyakorlatilag
mindenkiről, aki korábban vagyonnal vagy magas pozícióval rendelkezett. A földosztás és az
államosítások során már elvették vagyonuk nagyobb részét, az igazolási eljárások és Blistázások során megfosztották őket beosztásuktól, de még így is, puszta létükben is
potenciálisan veszélyesek, „nemkívánatos elemek” voltak a hatalom szemében. Ők alkották
azt a réteget, amelyet Révai József reakciós, kommunistaellenes és osztályidegen
kategóriába sorolt, s akiket bűnösnek és büntethetőnek tekintettek, elsősorban háború előtti
pozícióikért, származásukért. Bíróság elé állítani, elítélni azonban nem lehetett őket, hiszen
nem tettek semmi törvénytelent, így „ártalmatlanításukra” a kommunistáknak más
megoldást kellett kitalálniuk.
Esetükben a háborús viszonyokra érvényes 1939-es honvédelmi törvény (1939. évi
II. tc.) egyes pontjait alkalmazták. 5 A hidegháború kiéleződése és a jugoszláv helyzet miatt
ugyanis Sztálin elkerülhetetlennek tartotta a harmadik világháborút. A szovjet blokk
országaiban ezért Moszkva utasítására nagyarányú háborús készülődés kezdődött. A
hadsereg megerősítése és a nehézipar erőn felüli fejlesztése mellett, ez kiváló alkalmat
teremtett a különböző szempontból megbízhatatlan, belső ellenséges elemek lakhelyükről
való kitiltására és kényszerlakhelyre való letelepítésére. A honvédelmi törvény egyes részei
ugyanis háborús körülmények között lehetővé tették bizonyos polgári jogok (pl. egyesülési
és gyülekezési jog) megvonását, és a hatóságok korlátozhatták az általuk a közrendet
veszélyeztetőnek,
gazdasági
szempontból
aggályosnak
tekintett
személyek
mozgásszabadságát, lakóhelyük megválasztását. Így akarták ugyanis semlegesíteni a
feltételezett, országon belüli ellenséget, még mielőtt a külső ellenség ellen harcot indítottak
volna. Ez alapján telepítették ki például a hortobágyi zárt táborokba a déli és a nyugati
1
határsávból azokat a személyeket, akik jugoszláv vagy más, a hatóságok szemében gyanús
kapcsolattal rendelkeztek. Persze a kitelepítéseket felhasználták a kulákok és egyéb
osztályidegen személyek társadalomból való kivonására is. Ez a preventív tisztogatás
lehetett a budapesti és a más nagyobb városokból (Nagykanizsa, Hatvan, Miskolc, Szeged,
Várpalota) történő kitelepítéseknek egyik fő oka. További indíték lehetett az erőltetett
iparosítás és a mezőgazdaság által megkívánt munkaerőhiány pótlása és a fővárosi és egyéb
nagyvárosi lakáshiány enyhítése is. A kitelepítések célja az osztályidegen személyek
megbüntetése, a társadalomtól való elszigetelése, társadalmi befolyásuk csökkentése és
egzisztenciális tönkretétele volt, és nem utolsósorban a félelemkeltés, mert ezzel más
rétegeket sakkban lehetett tartani.6
Széchenyi Zsigmond 1940 óta a budai várban, az Úri utca 52. 7 szám alatt lakott. Itt
vészelte át Budapest ostromát is. A budapesti kitelepítések tervezéséről még csak a
beavatottak tudtak, amikor a rendőrség már megkezdte a kitelepítési listák összeállítását.
Egy rendőr kereste fel 1951. április 14-én a vadász író lakásának házfelügyelőjét, és egy
adatgyűjtési kérdőívet töltetett ki vele. Valószínűleg teljes titoktartás alatt, így Széchenyinek
erről nem lehetett tudomása. Ezen a kérdőíven a hatóság felmérte, hogy hány személy lakik
az adott lakásban, tehát mennyi főt kell majd elhelyezniük a kényszerlakhelyen, és hogy
mekkora a lakás, amely a kitiltás következtében felszabadul. 8 Aztán egy bő hónap múlva,
1951. május 21-én megkezdődött a kiszemelt budapestiek vidékre történő kitelepítése.
1951. július 18-ig tartott ez az akció, amely során 5182 családot, összesen 12 704 személyt
távolítottak el a fővárosból.9 A Budapestről kitiltottakat az ország keleti felében, 138
községben helyezték el. Kényszerlakhelyeiket a Pest megyei Tápiószentmárton és a
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszabecs, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei
Gadna és a Békés megyei Kardoskút által határolt területen jelölték ki. 10
Széchenyit azonban még egy ideig elkerülte a sorsa. Aztán kb. egy hónap múlva,
valószínűleg 1951. június 20-án felkereste munkahelyén, a Mezőgazdasági Múzeumban egy
rendőr, akitől kézhez kapta a Belügyminisztérium (BM) 00509. számú, egy nappal korábbi
datálású véghatározatát, amely a 8130/1939. M.E. számú rendeletre 11 és a 760/1939. B.M.
számú rendeletre12 hivatkozva azonnali hatállyal kitiltotta Budapest területéről, s lakhelyéül
a Hajdú-Bihar megyei Polgár község Tanya utca 88. számú épületet jelölte ki. (Ez a cím
valójában a Polgár község külterületéhez tartozó 88. számú tanyát jelentette.) A
véghatározat azt is kimondta, hogy a kitiltás során megüresedő ingatlant a 6.000/1948.
számú kormányrendelet13 értelmében igénybe veszik, így azt 24 órán belül átadni köteles. A
véghatározat ezenkívül a házfelügyelők részére is tartalmazott egy részt, amelyben
értesítették őket a lakás igénybevételéről, a további intézkedésig tartó zárolásáról, és hogy
az új bérlő kijelöléséről a kerületi tanács gondoskodik majd. Jellemző a hatóságok
alaposságára, hogy az iraton hivatalos jellege ellenére egyetlen aláírás és pecsét sem volt. 14
A véghatározattal együtt Széchenyi megkapta a kijelölt lakhely szerinti illetékes Hajdú-Bihar
Megyei Tanács 1304/1951. számú véghatározatát is, amely új lakásáról rendelkezett. Ebből
az iratból megtudhatta, hogy új lakásának tulajdonosa egy gazdálkodó, és az általa igénybe
vehető szoba 4x4 méteres lesz. Jellemző, hogy a kitiltottakat egy helyi gazdagparaszt
(kulák) házába telepítették be, így a kitiltással nemcsak a kitiltott személy, hanem egyúttal
a helyi gazda életét is megkeserítették. Ezen a papírfecnire emlékeztető hivatalos iraton
szintén nem található se aláírás, se pecsét, de még ezeknek a helye sincs feltüntetve. 15
A véghatározat kézhezvétele után Széchényi (mint a legtöbb kitelepítésre kijelölt
személy) megpróbálta mentességét elérni. A Budapesti Rendőrkapitányságnak 1951. június
20-án címzett kérelmében hivatkozott arra, hogy ő annak idején élete kockáztatásával
vállalta az üldözöttek mentését, és hogy az elmúlt években a népi demokrácia érdekében
végezte újjáépítő munkáját, mentesítése esetén pedig folytathatná ezt a munkát, és tudását
az új magyar tudomány terén tovább hasznosíthatná (lásd az 1. számú dokumentumot).
Kérelme első részének alátámasztására Széchenyi két, általa egykor megmentett személy
igazolását is csatolta (lásd a 2. és a 3. számú dokumentumot). Széchenyi kérelmét azonban
elutasították. Azt nem tudjuk, hogy erről mikor értesítették, azt viszont tudnia kellett, hogy
2
a kérelem beadása a végrehajtás szempontjából halasztó hatállyal nem bír, így Széchenyi
Zsigmondnak 1951. június 21-én, egy csütörtöki napon 16 el kellett hagynia a lakását. 500
kilogrammnyi ingóságot vihetett magával, amit a házuk elé korán reggel állott szekérre
pakoltak fel. A kiköltözés idejére a rendőrség és az ÁVH biztosította a környéket. A
kilakoltatás rendben megtörtént, a lakás kulcsát a rendőrség leadta a házfelügyelőnek. A
szekér tartalmát és Széchenyit rendőri kíséret mellett vitték a Magdolnavárosi (ma
Angyalföldi) pályaudvarra, ahonnan vonattal utazott tovább kijelölt lakhelyére. 17
Polgárra érkezése után Széchenyi, mint a legtöbb kitelepített, akik úgy érezték, hogy
alaptalanul kerültek hátrányos helyzetbe (ne felejtsük el, hogy Széchenyi egyetlen bűne az
volt, hogy arisztokratának született!), újra kérvények írásába kezdett. A Budapesti
Rendőrkapitányságnak írott levelében panasszal élt a véghatározat ellen, kérte a számára
sérelmes határozat hatályon kívül helyezését, budapesti tartózkodásának engedélyezését és
addigi foglalkozásának folytatását. Az őt ért méltánytalan eljárás megszüntetése érdekében
több indokot is felsorolt. Többek között hivatkozott az 1937-ben megjelent Alaszkában
vadásztam című könyvére, amelyben már akkor kifejtette, hogy Alaszkát egy Popoff Péter 18
nevű egyszerű halász fedezte fel, akinek dicsőségét a cári uralom elsikkasztotta, és a
felfedezést Bering tengernagy 19 sikerének tüntette fel. Azt is leírta ekkor, hogy az USA
fillérekért vette meg anno a cároktól Alaszkát, és hogy mennyire kizsákmányolja azt.
Tagadta, hogy ő földbirtokos lett volna, ezzel szemben egész addigi életében az ország
érdekét tartotta szem előtt, hiszen vadászexpedíciók tagjaként a zsákmányolt állatok java
részét ingyen bocsátotta a Magyar Nemzeti Múzeum részére, ezzel emelve a természetrajzi
gyűjtemény színvonalát, és öregbítve az ország hírnevét. A felszabadulás után is folytatta
munkás életét, így teljesen beilleszkedett a dolgozók szocializmust építők államába. Végül
hivatkozott a mentesítési kérelmében már korábban megemlített tényre, hogy 1944-ben
szembeszállt a nyilasokkal, és önzetlenül menedéket nyújtott az üldözötteknek. És bár tudja,
hogy ez nem érdem és nem ok arra, hogy bármilyen kedvezményben részesüljön, azt mégis
bizonyítja, hogy ő nem volt nyilas, hanem az a dolgos ember, akinek fentebb leírta magát
(lásd a 4. számú dokumentumot). Kérésének kedvező elbírálása reményében Széchenyi
csatolta korábbi munkahelyei vezetőinek kérelmét, illetve igazolásait is (lásd az 5–7. számú
dokumentumokat). Mindezek az igazolások sem hoztak azonban sikert Széchenyinek, hiszen
a Belügyminisztériumban elutasították kérelmét.
A vadász író azonban nem adta fel. Ha már a véghatározat hatályon kívül helyezésére
vonatkozó kérelmével nem ért el sikert, és nem tudott Budapestre visszakerülni, akkor
legalább azt próbálta elérni, hogy máshova, egy általa kiválasztott településre kerülhessen.
A kitelepítési véghatározat ugyanis kimondta, hogy lehetősége van más községben, akár
rokonainál vagy ismerőseinél is letelepedni. Csak egy kérelmet kell felterjesztenie a kijelölt
lakhely szerinti illetékes megyei tanács elé, és ehhez mellékelnie kell annak a személynek a
(lakása szerint illetékes helyi tanács által láttamozott) nyilatkozatát, aki elszállásolását
vállalja. Széchenyi hamarosan el is küldte áttelepülési kérelmét, sőt rögtön két példányban,
két különböző helyre. És ez volt a szerencséje! Az egyiket a Hajdú-Bihar Megyei Tanács
Végrehajtó Bizottságának, a másikat pedig közvetlenül a Belügyminisztériumnak küldte. A
kérvényben Széchenyi Balatongyörök községbe való átköltözésének engedélyezését kérte,
itt lakott ugyanis Reznik János nevű ismerőse, aki befogadását vállalta. Kérelmének
alátámasztására egyrészt már korábban ismertetett tudományos munkássága folytatásának,
másrészt szükséges állandó orvosi kezelésének megoldhatatlanságát hozta fel. A kijelölt
lakhelyéül szolgáló magányos tanyán ugyanis nem voltak meg azok a feltételek, amelyek
elengedhetetlenek lettek volna ahhoz, hogy fordítási munkáit folytathassa (a számára
kijelölt helyiség eredendően nem emberi elszállásolásra készült, sem ajtaja, sem ablaka nem
volt), a legközelebbi orvos pedig, aki kezelését vállalhatta volna, 13 km-es távolságra esett.
Új lakhelyén azonban, egy orvos közelsége miatt egészségügyi ellátása megoldott lenne, és
korábban sikeresen végzett tudományos munkáját is zavartalanul folytathatná (lásd a 8.
számú dokumentumot). Kérelméhez Széchenyi több mellékletet csatolt, így Reznik János
balatongyöröki lakos nyilatkozatát, amelyben nevezett kijelentette, hogy hajlandó ismerősét,
3
Széchenyi Zsigmondot lakásában elszállásolni (lásd a 9. számú dokumentumot), az
Országos Természettudományi Múzeum, a Mezőgazdasági Múzeum és az Erdészeti
Tudományos Intézet kérelmének, illetőleg igazolásainak másolatát, továbbá egy orvosi
igazolást, amely szerint egészségügyi problémái miatt számára gyógyszerszedést, orvosi
ellenőrzést és időszakos fülgyógyászati kontrollt javasoltak (lásd a 10. számú
dokumentumot). Széchenyi a Belügyminisztérium számára közvetlenül elküldött áttelepülési
kérvényéhez20 csatolt még egy levelet is, amelyben kérte kérelmét pártolni, javasolni és
kedvezően elintézni.21 Ennek ellenére ezt a kérvényét elutasították, 22 az a kérelem azonban,
melyet Széchenyi előbb a Hajdú-Bihar Megyei Tanácshoz küldött, s amely onnan hivatalból
került fel a Belügyminisztériumba, sikerrel járt, és engedélyt adtak Széchenyinek arra, hogy
Polgár községből Balatongyörök községbe költözhessen (lásd a 11. számú dokumentumot).
Az iratokból sajnos nem derül fény arra, hogy mi lehet a két különböző döntés oka, talán az,
hogy a Belügyminisztériumhoz közvetlenül elküldött kérvényével Széchenyi nem tartotta be
a véghatározat által számára kötelezően előírt hivatali eljárási rendet, míg a másikkal igen.
Széchenyit valószínűleg nem nagyon érdekelték a számára kedvező döntés
körülményei. Örült az engedélynek, és 1951. november 20-án Polgárról átköltözött
Balatongyörökre.23 Utolsó iratunk 1952. január 23-i keltezésű. Ebben Banka Pál 24 rendőr
őrnagy, a Veszprém Megyei Rendőrkapitányság vezetője arról tájékoztatta a
Belügyminisztérium IV/9. Rendőrhatósági Osztály vezetőjét, hogy a balatongyöröki
tanácselnök a rendőrség és a fennálló rendelkezések mellőzésével Széchenyi számára 12
napra budapesti eltávozást engedélyezett orvosi kezelés végett. Erről értesítette a megyei
tanácsot azzal, hogy a balatongyöröki tanácselnököt vonja felelősségre (lásd a 12. számú
dokumentumot). A jelentéshez az őrnagy csatolta a balatongyöröki tanács engedélyét,
amelyet Vörös Rudolf tanácselnök 1951. december 21-én állított ki, 25 és az 1951. december
27-i orvosi igazolást is, amely szerint Széchenyi Zsigmond december 22–27. között a
budapesti II. számú Belgyógyászati Klinikán kezelés céljából megjelent, és még további 6-8
napi kezelésre lenne szüksége gyógyulása érdekében.26
Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga27 itt véget ér, megpróbáltatásai azonban
távolról sem. Egyik visszaemlékezésében beszél internálásáról, 28 másfél éves állami
vendégségéről, amelyet a sopronkőhidai „üdülőben” töltött el, és egy telelésről is, amely a
Mosoni utcai toloncházban érte. 29 Csak 1959-ben változott meg körülötte a légkör, ekkor
költözhetett vissza Budapestre, ismét megjelenhettek korábban kiadott könyvei, és az év
végén újra Afrikába utazhatott egy hivatalos állami expedíció tagjaként. 30
A dokumentumokat mai központozással, az értelemzavaró hibák kijavításával közlöm.
Ahol mégis meghagyom az eredeti, régies vagy téves szóalakot, ott ezt jelölöm. Az eredeti
szövegben található kiemeléseket kurziválással különböztetem meg. A dokumentumok után
fakszimile formában négy formanyomtatványt is csatolok.
Dokumentumok
1. Széchenyi Zsigmond 1951. június 20-i mentesítési kérelme
Belügyminisztérium
Budapesti Rendőrkapitányság
Budapest, Deák Ferenc utca 16/18.
Kérem a 8130/1939. M.E. sz. és a 760/1939. B.M. sz. rendelet értelmében a 00509.
sz. véghatározat alól való mentesítésemet, annál is inkább, mivel a fenti rendelettel szemben
4
annak idején életem kockáztatásával vállaltam az üldözöttek mentését. Ennek bizonyságát,
néhány mell[ékelt] nyilatkozattal, legalábbis részben, igazolhatom.
Mentesítésemet továbbá a Népi Demokrácia érdekében az elmúlt években végzett
újjáépítő munkámra való tekintettel is kérem, valamint abból a célból, hogy ezen munkámat
folytatva, tudásomat az új magyar tudomány terén továbbra is hasznosíthassam.
Budapest, 1951. jún. 20-án
Széchenyi Zsigmond
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 17. Géppel írt
tisztázat, Széchenyi Zsigmond saját kezű aláírásával. Az aláhúzott részeket kurziválással
jelölöm.]
2. Dr. Gábor Gyuláné 1951. június 19-i igazolása31
T.
Széchenyi Zsigmond
Budapest
Kérésére hálatelt szívvel igazolom, hogy 1944-ben a legszörnyűbb nyilas
üldöztetések idején védelmet és életet jelentő menedéket nyújtott (mint teljes
ismeretlennek) úgy nekem, mint akkor még vőlegényem kisfiának és velünk együtt számos
üldözöttnek. Minden ellenszolgáltatás nélkül csupán emberbaráti szeretetből és a nácik,
azaz nyilasok elleni gyűlöletből.
Úgy magam, mint nevelt fiam Önnek köszönhetjük, hogy megérhettük 1945-ben a
Felszabadulást.
Őszinte hálával
igaz híve
Budapest 1951. VI. 19.
Dr. Gábor Gyuláné
Budapest
Március 15. tér 7.
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 18. Kézzel, kék
színű tollal írt tisztázat, Dr. Gábor Gyuláné saját kezű aláírásával.]
3. Dr. Nagy Gyula 1951. júniusi igazolása
T.
Széchenyi Zsigmond
Úrnak
Budapest
Kérésére: készséggel és tiszta lelkiismerettel igazolom, hogy Ön 1944-ben, a
féktelen náci terror idején, amikor mi kiszolgáltatott üldözöttek voltunk, igaz
emberbarátként állt mellénk, és önzetlenül ajánlotta fel segítségét.
5
Segítő szándékkal ajánlotta fel anyagi segítségét, sőt otthonát is, ahol –
értesülésünk szerint – igen sok sorstársunknak nyújtott az üldözés elől menedéket
válogatás és ellenszolgálatnak még a gondolata nélkül is.
Amidőn jóságáért és segítési készségéért igaz szívvel mondok ezúton is hálás
köszönetet,
szívélyesen üdvözli
Budapest 1951. június
őszinte híve:
Dr. Nagy Gyula
Lakás:
Bpest. Sztálin út 46.
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 19. Kézzel, kék
színű tollal írt tisztázat, Dr. Nagy Gyula saját kezű aláírásával. A bal alsó sarokban lévő
lakáscímet sötétebb kék színű tollal valaki más írta fel az iratra. Az irat hátoldalán látható a
kérelem elbírálása: pecsétnyomóval felvitt lila színű „NEM” felirattal. Felette kék színű
ceruzával felírva: „509”, alatta pedig fekete színű ceruzával írt három darab aláírás: Fehér,
Sándor, Rudas32.]
4. Széchenyi Zsigmond panasza, amely egyben mentesítési kérelem is
T.
Budapesti Rendőrkapitányság
Budapest
Alulírott Széchenyi Zsigmond volt budapesti /l[akcím] Úri utca 52./, jelenleg Polgár
községi /l[akcím] Tanya 88./ lakos a Belügyminisztérium 00509/951. számú véghatározata
ellen panasszal élek, és kérem a sérelmes véghatározat hatályon kívül helyezését és
engedélyezését annak, hogy Budapesten tartózkodjam, és eddigi foglalkozásomat
folytathassam.
Indokok:
1.) Nevem nem Széchy, hanem Széchenyi. Abból a családból származom, melyről M.
Dubinyin33 akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának küldöttségvezetője
megállapította,
hogy
a
Magyar
Tudományos
Akadémiát
Széchenyi
István 34
kezdeményezésére alapították. Családom 1825-ben már haladó volt. /Lásd: Akadémiai
Értesítő LVII. kötet 482. füzet 15. oldal, felülről [a] hatodik bekezdés35./
2.) Én is haladó voltam és oroszbarát. Ennek bizonyítására hivatkozom 1937-ben megjelent
„Alaszkában vadásztam” című művem 11. oldalának felülről a harmadik bekezdésére,
melyben megírtam, hogy Alaszkát Popoff Péter egyszerű halász fedezte fel, akinek
dicsőségét a cári uralom elsikkasztotta, és a felfedezés dicsőségét Bering tengernagy
sikerének tüntette fel. Ebben leírtam, hogy az USA fillérekért vette meg a földrészt a
cároktól, és azt, hogyan zsákmányolja ki. Ez maga is elég volna arra, hogy bizonyítsa az én
haladó gondolkodásomat.
3.) Előadom, hogy az én foglalkozásom sohasem volt „földbirtokos”, mert soha sem
birtokomban, sem birlalatomban [sic!] földbirtok nem volt. Földesúri hasznaim nem voltak,
hanem egész életemet az ország érdekében töltöttem el mint vadász expeditió [sic!] tagja
vagy vezetője, és java zsákmányomat ingyen bocsátottam az akkori Magyar Nemzeti
Múzeum rendelkezésére.
Ezzel a tényeimmel részben emeltem a természetrajzi szertár nívóját, részben az ország
hírnevét öregbítettem.
4.) Munkás életemet a felszabadulás után is folytattam. Teljesen beilleszkedtem a dolgozók
szociálizmust [sic!] építő államába, aminek bizonyítására csatolom 1./. alatt munkáltatóm, a
6
Mezőgazdasági Múzeum igazolványának hiteles másolatát, 2./. alatt az Országos
Természettudományi Múzeum Főigazgatóságának igazolványát hiteles másolatban és 3./.
alatt az Erdészeti Tudományos Intézet igazolását. Ezekből az okiratokból megállapítható,
hogy a felszabadulás óta állandóan szakmámban dolgozom, minden szak- és tudományos
kérdésben készséggel állottam a hatóságok és tudományos intézetek rendelkezésére.
Tudásomat igyekeztem másoknak átadni azzal, hogy tudományos szakmunkákat
fordítottam, melyeknek szaknyelvét egyedül bírom. Pillanatnyilag nincsen olyan ember, aki
tudná munkámat és tudásomat pótolni. Szüksége volna rám a fentebb hivatkozott
mindhárom intézetnek, és én pedig minden tudásommal szívesen dolgoznék, ha erre mód
adatnék részemre.
5.) Annak ellenére, hogy megkérdezésem nélkül arisztokratának születtem, mégis azt
érzem, hogy én nem tartozom azok közé, akikről a Belügyminisztérium hivatalos
nyilatkozata megjelent, hanem hasznos tagja vagyok a dolgozók társadalmának.
6.) Hivatkozom, hogy 1944-ben szembeszálltam a nyilasokkal, és amint mentesítési
kérelmemben igazoltam, akkori üldözötteknek nyújtottam menedéket önzetlenül. Tudom,
hogy ez nem érdem és nem ok arra, hogy ezért bármi kedvezményben is részesüljek, de
bizonyíték arra, hogy én nem voltam nyilas, hanem az [a] dolgos ember, akinek magamat
1–4.) alatt az igazsághoz híven megrajzoltam.
Ha figyelembe veszik [a] fent előadottakat, akkor megállapítható, hogy az engem ért
méltánytalanság országos érdeket sért, valamint az is világos lesz, hogy ezt én nem
érdemeltem meg és mindez indokolja fellebbezésemet, illetve panaszomat.
Tisztelettel:
Széchenyi Zsigmond
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 23. Géppel írt
tisztázat, Széchenyi Zsigmond saját kezű aláírásával. Dátum nélkül. Az irat hátoldalára
kézzel, kék színű tollal két számot írtak: „183035” és „00509”. Itt található a
Belügyminisztérium iktatóbélyegzője (iktatószám: 00509/1, érkezett: 1951. jún. 30.,
mellékletek: 1 darab), és a kérelem elbírálása (a pecsétnyomóval felvitt lila színű „NEM”) is.
Mindezek alatt kézzel, ceruzával felírva: „Széchenyi Zsigmond Hajdú Polgár, Tanya 88.”]
5. A Mezőgazdasági Múzeum főigazgatójának 1951. június 20-i kérelme
Másodpéldány
BUDAPESTI RENDŐRKAPITÁNYSÁG
BUDAPEST, V., DEÁK FERENC U. 16.
A Mezőgazdasági Múzeum 1951. évi tudományos tervében szereplő erdőgazdasági
kiállítás jelenleg folyó rendezésében, valamint a múlt évben elkészült vadgazdálkodási
kiállítás továbbfejlesztésében közreműködő Széchenyi Zsigmondot a Belügyminisztérium
00509.36 sz. végzésével a mai napon a főváros területéről kitiltotta.
Tekintettel arra, hogy a vezetésem alatt álló intézet munkájában Széchenyi
Zsigmond különleges szakértelme miatt pótolhatatlan, kérem a részére kiadott végzés
hatálytalanítását.
Széchenyi Zsigmond 1947-ben a „MALLERD” 37 kötelékében mint vadászati felügyelő
működött, 1949–50-ben az Erdőközpont Anatómiai Intézetének vezetője volt. 1950-ben
mint szakértő a Természettudományi Múzeum „Afrika Állatvilága” című zoológiai kiállítás
rendezésében vett részt. 1950. év második felében a Földművelésügyi Minisztérium
megbízásából rendezte a Mezőgazdasági Múzeum jelenleg is látogatott, nagy sikerű
7
vadgazdálkodási kiállítását. 1951. év első felében az Erdőgazdasági Tudományos Intézetnek
végzett vadbiológiai tudományos fordításokat. 1951. jún. 1-től pedig, a Földművelésügyi
Minisztérium engedélye alapján, mint pótolhatatlan szakértő ismét a Mezőgazdasági
Múzeum alkalmazásában áll.
Különös szempontja Széchenyi Zsigmond foglalkoztatásának az a körülmény, hogy a
legnagyobb tapasztalatú exotikus [sic!] és a legjártasabb hazai vadbiológiai és vadászati
szakértő. Több tudományos expedíciót vezetett Afrika, India és Alaszka vadonságaiba. Ezen
utazásairól szóló tapasztalatait 7 különböző munkában 38 adta közre, melyek ma is a hazai
könyvpiacon szerepelnek. Expedícióiról a Természettudományi Múzeum jelenlegi „Afrika
Kiállítása” is megemlékezik. A hazai szarvasról 1948-ban, a Földművelésügyi Minisztérium
megbízásából írt könyvet.39
Széchenyi Zsigmondon kívül Kittenberger Kálmán 40 az egyedüli, hazánkban élő
exotikus [sic!] vadbiológiai és vadászati szakértő, aki magas kora ellenére is, az Erdészeti
Tudományos Intézet vadgazdaságtudományi osztályának kutatója ugyan, de munkaereje
már erősen csökkent, és így a beosztásával járó munkáján túl igénybe nem vehető.
Széchenyin és Kittenbergeren kívül, a hazai vadászat ismert szakértője volt még
Nádler Herbert41, ny[ugalmazott] állatkerti igazgató, aki azonban a közelmúltban elhunyt.
Így tehát Széchenyinek mint a legfiatalabb magyar vadászati zoológusnak foglalkoztatása,
tudományos kádergazdálkodási szempontból is elsőrendű szakmai érdeknek tekinthető.
Megvizsgálván Széchenyi Zsigmond politikai beállítottságát, megállapítottam, hogy
az 1945. évi 1080/1945. M.E. sz. rendelet 42 értelmében szabályszerűen igazolták.
Megállapítottam azt is, hogy 1945. július óta a Magyar Szovjet Társaságnak tagja. Legjobb
tudomásom szerint sem múltbeli, sem felszabadulás utáni magatartásában semmi olyan
momentum nincs, mely őt a Népi Demokráciával szembeállítaná. Az újjáépítés érdekében
rábízott munkához mindig jól viszonyult, és azt a köz érdekében állóan, jól végezte el.
Fent elmondottak alapján ismételten kérem a Széchenyi Zsigmond (I. ker. Úri u. 52.)
kitelepítéséről kiadott végzés sürgős hatálytalanítását.
Kelt Budapesten, 1951. jún. 20.
S. Szabó Ferenc43
főigazgató
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 11. Géppel írt
másodlat, S. Szabó Ferenc saját kezű aláírásával. A lap alján a Mezőgazdasági Múzeum
körpecsétje látható. A szövegben lévő aláhúzással kiemelt részeket kurziválással jelölöm.]
6. Az Országos Természettudományi Múzeum Főigazgatóságának 1951. június 20-i
igazolása
Országos Természettudományi Múzeum
Főigazgatóság
Bp. Baross u. 13. sz. Tel: 331-776
Másolat
IGAZOLVÁNY
8
Az Országos Természettudományi Múzeum Főigazgatósága ezennel igazolja, hogy
Széchenyi Zsigmondot mint exotikus [sic!] területek utazóját és a nagyvadak életének
elismert és kiváló szakértőjét a múzeum ötéves népnevelési tervének keretében
megrendezett kiállításai, elsősorban az „Afrika élővilága” kiállítás rendezésében több ízben
foglalkoztatta, és a jövőben is szükségesnek látja szaktanácsait és útmutatásait igénybe
venni.
Mindezek alapján múzeumunk a maga részéről is csatlakozik a Mezőgazdasági
Múzeum beadványához, és javasolja nevezettnek kitelepítés alóli mentesítését.
Budapest, 1951. VI. 20.
P.H.
(Dr. Boros István44)
az Országos Természettudományi
Múzeum főigazgatója
Másolat hiteléül:
Orosz Jenőné
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 15. Géppel írt
másolat, Orosz Jenőné saját kezű aláírásával. A lap alján az Országos Természettudományi
Múzeum Főigazgatóságának körpecsétje látható.]
7. Az Erdészeti Tudományos Intézet Vadgazdaságtudományi Osztály vezetőjének
1951. június 27-i igazolása
Erdészeti Tudományos Intézet
Vadgazdaságtudományi Osztály
Budapest, II. Kunfi Zs. út 44.
Igazolás
Igazoljuk, hogy Széchenyi Zsigmond, aki 1947-től a Mallerd alkalmazottja volt mint
vadászati felügyelő, majd 1949/50-ben a Mallerd jogutódjának, az Erdőközpontnak
vadanatómiai állomását vezette, majd ennek megszűntével a Mezőgazdasági Múzeum
vadászati
szakértője
lett,
ezen
alkalmaztatása
mellett
Intézetünknek
vadgazdaságtudományi
vonatkozású
szakfordításait
Budapestről
való
kitiltásáig
rendszeresen végezte. E fordításokban a külföldi vadgazdaságtudományi munkák a magyar
viszonyokra alkalmazható és a vadgazdaságtudomány mai fejlettségének megfelelő
átdolgozásban kerültek átültetésre, tehát a fordítótól a szaknyelvben való jártasságon kívül
különleges vadgazdaságtudományi felkészültséget is kívántak. E sokirányú követelménynek
hazánkban ez idő szerint sajnos egyedül Széchenyi Zsigmond felelt meg, aki amellett, hogy
négy nemzet vadászati szaknyelvét beszéli tökéletesen, a külföldi szakirodalmat
egyedülállóan ismeri, és vadászati szakkérdésekben nemzetközileg elismert tekintély.
Fentiekre tekintettel az említett szakfordításokon, illetve szakirodalmi munkákon
kívül
Intézetünk
Széchenyi
szakvéleményét
is
több
ízben
volt
kénytelen
vadgazdaságtudományi kérdésekben igénybe venni.
Más megfelelő szakkáder hiányában az említett munkák elvégzésében Intézetünk
számára Széchenyi ez idő szerint még pótolhatatlan szakember. Így az okszerű
kádergazdálkodás alapján a Mezőgazdasági Múzeum kéréséhez csatlakozva kérjük az
említett munkák elvégzésére Széchenyi Zsigmond kitelepítésének felfüggesztését.
Budapest, 1951. június hó 27-én.
9
osztályvezető
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 22. Géppel írt
tisztázat, az osztályvezető olvashatatlan aláírásával. Az aláírás mellett az Erdészeti
Tudományos Intézet körpecsétje található.]
8. Széchenyi Zsigmond áttelepülési kérelme, amelyet Hajdú-Bihar Megye Tanácsa
Végrehajtó Bizottságának küldött el
Hajdú-Bihar megye Tanácsa végrehajtó bizottságának
Debrecen
A Belügyminisztérium Budapesten, 1951. június 19-én kelt 00509. számú
véghatározatával engem Budapestről kitiltott, és tartózkodási helyemül a Polgár községhez
tartozó 88-as számú tanyát jelölte ki, egyben kilátásba helyezte, hogy amennyiben másutt
szeretnék letelepedni, ez irányú kérésemet mérlegelni fogja.
Csatolom tehát eredetben ismerősöm, Reznik János balatongyöröki lakos
nyilatkozatát, mely szerint nevezett hajlandó engem befogadni. Ezen nyilatkozatot a
balatongyöröki községi tanács jóváhagyólag tudomásul vette.
Kérem tehát, hogy Balatongyörök községbe való átköltözésemet engedélyezni
szíveskedjenek.
Kérésemet a következőkkel indokolom és támasztom alá:
a) A mellékelt bizonylatok tanúsága szerint, a felszabadulás óta úgyszólván állandóan állami
szolgálatban dolgoztam, nevezetesen: 1947-49-ben a „Mallerd” kötelékében mint vadászati
felügyelő, 1949-50-ben mint az Erdőközpont Anatómiai Intézetének vezetője, 1950-ben a
Természettudományi Múzeum „Afrika Állatvilága” című zoológiai kiállítás rendezésében
vettem részt, 1950. év második felében pedig a Földművelésügyi Minisztérium
megbízásából rendeztem a Mezőgazdasági Múzeum nagysikerű vadászati kiállítását. 1951
első felében az Erdőgazdasági Tudományos Intézetnek vadbiológiai tudományos
szakfordításokat végeztem. 1951. június 1-től pedig a Földművelésügyi Minisztérium
engedélye alapján ismét a Mezőgazdasági Múzeum alkalmazásában állottam, ott kaptam
kézhez a kitiltási véghatározatot.
b) Az ugyancsak mellékelt, s a budapesti II. számú belgyógyászati klinika által kiállított
orvosi bizonyítvány tanúsága szerint állandó orvosi kezelés alatt állottam Budapesten, és
jelenleg is állandó orvosi kezelésre van szükségem. Erre azonban a jelenleg kijelölt
tartózkodási helyemen nem nyílik lehetőségem, tekintve, hogy a legközelebbi orvostól 13
km-es távolságban, magányos tanyán tartózkodom. A mellékelt orvosi bizonyítványból az is
kitűnik, hogy fizikai munkára alkalmatlan vagyok. Ezért arra igyekszem, hogy a múltban is
sikeresen folytatott szellemi munkámat bocsássam továbbra is a népi demokrácia
rendelkezésére. Kérem tehát, adjanak nekem alkalmat arra, hogy az elmúlt 6 év alatt
végzett, de még be nem fejezett tudományos munkáimat, legalább is részben, tovább
folytathassam. Itt elsősorban az Erdészeti Tudományos Intézet számára végzett és
félbemaradt szakfordítási munkákra célzok, melyeknek sikeres folytatása jelenlegi
tartózkodási helyemen keresztülvihetetlen, mivel az nem emberi elszállásolásra készült, és
így azon sem ajtó, sem ablak nincsen, és egyéb hiányosságai is vannak.
Ezzel szemben a kérvényezett áttelepítési helyemen fent vázolt tudományos
munkáimat zavartalanul folytathatnám, s egyben orvos közelében is tartózkodhatnék.
Szabad legyen végül megemlítenem, hogy Széchenyi Istvánnak, a „legnagyobb
magyar”-nak egyenes leszármazottja vagyok, és bár távol áll tőlem, hogy szerény
személyemet bármely tekintetben vele összehasonlítsam, mégis utalok rá, hogy az általa
10
képviselt gondolatok annyira haladóak voltak, hogy azok ma a népi demokrácia idején is
méltánylásra találnak.
Hozzá hasonlóan életem egész munkáját én is a tudományos kutatás szolgálatába
állítottam. Fáradságos Afrika-kutatásaim eredményeit a magyar tudomány fejlesztésére
fordítottam, aminek bizonyságául utalok arra, hogy az erre vonatkozó dokumentumok a
Nemzeti Múzeum kiállításában ma is láthatók.
A népi demokrácia célkitűzésének ismeretében biztosra veszem, hogy tudományos
munkámmal, ha ennek elvégzésére alkalmas környezetbe juthatok, még komoly hasznára
lehetnék hazámnak.
A népi demokrácia felfogásával pedig összeegyeztethetetlen, hogy egy használható
munkaerő a fent vázolt akadályok miatt, ne dolgozhassék.
Ismételten kérem tehát, hogy kérésemet az elmondottak alapján méltányolni és
nekem a kért áttelepítést engedélyezni szíveskedjenek.
Tisztelettel:
Széchenyi Zsigmond
(:Széchenyi
Zsigmond
Polgár Tanyaszám: 88 sz.
Hajdú-Bihar megye:)
drb. melléklet:
1.
2.
3.
4.
5.
Balatongyöröki tanács nyilatkozata
Orsz. Természettudományi Múzeum igazolványa
Mezőgazdasági Múzeum kérvénye
Erdészeti Tudományos Intézet igazolása
Bpesti Belklinika orvosi bizonyítványa
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 28. Géppel írt
tisztázat, Széchenyi Zsigmond saját kezű aláírásával. Dátum nélkül. Az irat jobb felső
sarkában egy 6 forintos illetékbélyeg található. A hátoldalon, Széchenyi aláírása alatt
pecsétnyomóval felhelyezve: „LEZÁRVA”, olvashatatlan kézírással két szó és egy dátum:
1951. okt. 24. A mellékletek felsorolása alatt található a Hajdú-Bihar Megye Tanácsa
Végrehajtó Bizottsága III. Igazgatási osztályának iktatóbélyegzője (érkezett: 1951. aug.
11., száma: K.341, melléklet: 5 darab, előadó: M.). Alatta a Belügyminisztérium
iktatóbélyegzője látható (iktatószám: 00509/3, érkezett: 1951. okt. 6., melléklet: 5 darab)
és a hozzá tartozó, kék színű tollal írt szöveg: „vele előzmény”. Ez alatt látható egy piros
ceruzával felírt megjegyzés: „áth engedéjezem” és egy olvashatatlan szignó.]
9. Reznik János 1951. július 15-i nyilatkozata
Nyilatkozat
Alulírott Reznik János balatongyöröki lakos ezennel kötelezőleg kinyilatkoztatom, hogy
hajlandó vagyok ismerősömet, Széchenyi Zsigmond budapesti /l[akcím] Úri utca 52. sz./,
jelenleg Polgár községi /Tanyaszám 88. sz./ lakost saját lakásomban lakással ellátni és
részére lakást biztosítani.
Erről ezt a nyilatkozatot saját kezűleg Balatongyörök község Tanácsának végrehajtó
bizottsága előtt írtam alá azzal, hogy [a] befogadáshoz szükséges lakással rendelkezem.
Balatongyörök, 1951. július 15.
Reznik János
11
Balatongyörök község Tanácsának végrehajtó bizottsága
Balatongyörök község Tanácsának végrehajtó bizottsága Reznik János balatongyöröki
lakos nyilatkozatában foglaltakat tudomásul vesszük és láttamozzuk.
Balatongyörök, 1951. július 15.
Vörös Rudolf
vb. elnök
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 25. Géppel írt
tisztázat, Reznik János és Vörös Rudolf saját kezű aláírásával. Vörös Rudolf aláírása mellett
Balatongyörök község Tanácsának körpecsétje látható.]
10. Dr. Pálos László 1951. május 24-i orvosi igazolása
Széchenyi Zsigmond budapesti lakost a II. sz. Belklinikán járóbetegként
kivizsgáltam, és nevezettnél hypertoniát, 45 min.grad.myodegeneratió cordist,46 továbbá
k[özé]p.-fül eredetű vertigót47 állapítottam meg.
Gyógyszerszedést, orvosi ellenőrzést és időszakos fülgyógyászati controllt
javasoltam.
Budapest, 1951. V. 24.
Dr. Pálos László48
egyetemi tanársegéd
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 10. Géppel írt
tisztázat, Dr. Pálos László saját kezű aláírásával. Az irat tetején a Budapesti Eötvös Loránd
Tudományegyetem II. sz. Belklinika Budapest, VIII., Szentkirályi utca 46. Telefon: 136-142
hosszú bélyegzőjének lenyomata látható.]
11. Cziráki Ferenc rendőr százados 1951. november 5-i határozata
Belügyminisztérium
Bp., VI. Vörösmarty u. 32.
Telefon: 126-670
Szám: 00509/3-1951
Szigorúan bizalmas
Határozat
Jelen határozatommal a 00509. sz. határozatot akként módosítom, hogy Dr. Széchenyi
Zsigmond részére Polgár község helyett (Hajdú-Bihar m.) Balatongyör[ö]k (Veszprém m.)
községet jelölöm meg kényszertartózkodási helynek.
Ennek alapján fent nevezettnek engedélyt
Balatongyör[ö]k községbe költözhessen.
Erről értesítem:
adok
arra,
hogy
Polgár
községből
a Hajdú-Bihar megyei r. kapitányságot,
a Veszprém megyei r. kapitányságot,
a Budapesti r. kapitányságot,
Dr. Széchenyi Zsigmond gróf Polgár Tanya 88. sz. alatti lakost.
12
Budapest, 1951. november 5.
Cziráki
(:Cziráki Ferenc)
r. szds.
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 30. Géppel írt
tisztázat, Cziráki Ferenc rendőr százados saját kezű aláírásával. A dátum alatt, piros színű
ceruzával felírva a következő feljegyzés látható: „exp[ediálva] 11/6” és egy olvashatatlan
szignó.]
12. Banka Pál rendőr őrnagy 1952. január 23-i jelentése
Veszprém Megyei Rendőrkapitányság, Veszprém
Vörös Hadsereg tér 9. Telefon: 110. Pf: 11.
022/2-1952
Tárgy: Dr. Széchenyi Zsigmond ügye
Mell[éklet]: 2 db
Belügyminisztérium IV/9. Rendőrhatósági Osztály Vezetőjének,
Budapest
Jelentem, hogy nevezettet a Belügyminiszter Elvtárs Balatongyörökre tiltotta ki, mely a
rendelet értelmében részére kényszertartózkodási helynek számít. Nevezett részére
Budapestre eltávozást csak a Belügyminiszter Elvtárs engedélyezhet.
Ennek ellenére a Balatongyöröki községi tanács elnöke a rendőrség, s a fennálló
rendelkezések mellőzésével részére 12 napra Budapestre eltávozást engedélyezett orvosi
kezelés végett.
A tanács engedélyét és az orvosi bizonyítványt csatoltan felterjesztem.
Egyben jelentem, hogy a megyei tanácsot fentiekről értesítettem, felhívtam, hogy a helyes
intézkedésekről a hatáskörébe tartozó szerveit értesítse ki, s a balatongyöröki tanácselnököt
vonja felelősségre.
Veszprém, 1952. január 23.
A megyei kapitányság vezetője:
Banka Pál
r. őrnagy
[ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 34. Géppel írt
tisztázat, Banka Pál rendőr őrnagy saját kezű aláírásával. A ceruzával aláhúzott részt
kurziválással jelölöm. Az irat jobb felső sarkára ceruzával a következőket írták: „dr.
Széchenyi Zsigmond” és „Irattár”. A szöveg alá ceruzával a következő számot írták: „509”.]
13
Adatgyűjtő kérdőív 1. oldal
Adatgyűjtő kérdőív 2. oldal
Adatgyűjtő kérdőív 3. oldal
Adatgyűjtő kérdőív 4. oldal
14
Véghatározat Széchenyi Zsigmond
kitelepítéséről 1. oldal
Véghatározat Széchenyi Zsigmond
kitelepítéséről 2. oldal
Rendőrségi jelentés az elköltöztetésről
15
Hajdú-Bihar megyei határozat Széchenyi Zsigmond elhelyezéséről
16
1
Bwana Kelele, azaz „Csendlegyen úr”, így hívták Széchenyi Zsigmondot az afrikai vadászexpedícióit kísérő
bennszülöttek. Azért kapta ezt a nevet, mert esténként a lefekvés után is folyamatosan lármázó bennszülötteket a
„Kelele!”, azaz „Csend legyen/Fogd be a szád!” felszólítással próbálta elhallgattatni. Lásd Széchenyi, 2003. 39.
2
„Gyermekkorom óta dédelgetett álmom volt földünk valamennyi vadállatának zsákmányul ejtése!... Sorra veszed majd
a világ minden táját – lovaltam bele magam egyre hevesebben – összegyűjtöd valamennyi vadállat fajtáját, látványos
bemutatót nyújtasz a hazai közönségnek – megfelelő beléptidíj ellenében. A pénzből aztán mihelyt kellőképpen
felszaporodott, újabb expedícióra indulsz!” Lásd Gyorgyevics, 1992.
3
Hatalmas gyűjteménye volt az afrikai állatok trófeáiból. Afrika 130-féle nagytestű vadállata közül 80-félét sikerült
begyűjtenie. Gyűjteménye azonban 1944-ben, Budapest ostromakor az Istenhegyi út 87. szám alatt álló villájával együtt
teljesen megsemmisült.
4
14 könyve, 52 kiadásban, több nyelven, több mint másfélmillió példányban jelent meg.
5
Amit persze jogilag nem tehettek volna meg, hiszen 1951-ben valóságos háborús körülmény nem állt fent.
6
Bővebben lásd Széchenyi, 2008.
7
A középkori alapokra épült kétszintes ház egyik földszinti lakásában élt Széchenyi. Emlékét féldomborműves réztábla
jelzi a falon, melynek szövege: „Gróf Széchenyi Zsigmond vadászíró 1898–1967. Ebben a házban élt, innen telepítette
ki az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1951 júniusában.” Ebből a házból azonban nem Széchenyi volt az első kitelepített.
Kb. egy hónappal korábban, 1951. május 25-én innen vitték el gróf Zichy Györgyöt és családját is. Az ő
kényszerlakhelyük Tiszasüly község lett. Lásd ÁBTL 2.5.6. 03471/1951. Az Úri utcából rajtuk kívül még számos
család jutott hasonló sorsra. Érdekes, hogy közülük több család szintén Polgár községbe került: báró Rudnyánszky
Gyula és családja a 22. sz. alól (Lásd ÁBTL 2.5.6. 00516/1951.), gróf Szapáry Paula és családja a 24. sz. alól (Lásd
ÁBTL 2.5.6. 00545/1951.) és Szép László az 58. sz. alól (Lásd ÁBTL 2.5.6. 00455/1951.). Nagy Eleket és családját a 6.
sz. alól Tiszasüly községbe (Lásd ÁBTL 2.5.6. 03437/1951.), Hullám Ernőt és fiait a 8. sz. alól Adács községbe (Lásd
ÁBTL 2.5.6. A00878/1951.), Ibrányi Györgyöt és családját a 12. sz. alól Csanádapáca községbe (Lásd ÁBTL 2.5.6.
05397/1951.), gróf Uchtritz Amadé Emilnét a 14. sz. alól Erdőbénye községbe (Lásd ÁBTL 2.5.6. 02668/1951.) és
Berg Tibort és családját a 15. sz. alól Kék községbe (Lásd ÁBTL 2.5.6. 01949/1951.) telepítették ki.
8
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. Gróf Széchenyi Zsigmond kitelepítési anyaga 2. Az irat fakszimile formában található
a forrásközlés végén. Érdekes, hogy a kérdőíven mennyi hibás adat szerepel. Elírták például Széchenyi vezetéknevét az
1. pontnál; Széchy-t írtak a Széchenyi helyett. (Ennek oka valószínűleg a BM adatbázisában lévő hibás névalak lehetett.
Ezt bizonyítja, hogy más iraton is ez a helytelen vezetéknév szerepel. Lásd még: ÁBTL 4.1. A-288. 39.) Az adatlap 13.
pontjánál viszont már helyesen írták le a nevet, minden bizonnyal a házfelügyelő észrevétele nyomán. Tévesen adták
meg Széchenyi születési helyét is, ő ugyanis Nagyváradon született, 1898. január 23-án. Az viszont igaz, hogy
gyermekkora jó részét a Fejér megyei Sárpentelén, a család birtokán töltötte. Helytelenül adták meg Széchenyi
édesanyja nevét is, ami helyesen: Ledebur Wicheln Karolina. És az sem igaz, hogy a kitelepítésre ítélt vadász író nem
dolgozott 1951-ben, hiszen a későbbi dokumentumokból kiderül, hogy Széchenyi ekkor a Mezőgazdasági Múzeum
alkalmazásában állt.
9
Lásd ÁBTL 4.1. A-287. 1.
10
A községek területi elrendeződéséről térkép is készült. Lásd Széchenyi, 2008. 62-63.
11
Gróf Teleki Pál miniszterelnök 1939. szeptember 1-jén írta alá az 1939. évi 8.130. M. E. (miniszterelnöki) számú
rendeletét, amely a kitiltásról és a rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezésről szólt. Lásd a rendelet teljes
szövegét: MRT, 1939. 1269.
12
Dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ugyancsak 1939. szeptember 1-jén adta ki az 1939. évi 760. B.M.
(belügyminiszteri) számú rendeletét, amely a kitiltásra, valamint a rendőrhatósági felügyeletre és az őrizet alá
helyezésre vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szólt. Lásd a rendelet teljes szövegét: MRT, 1939.
Magyarországi Rendeletek Tára, 1939. VII–IX. füzet. 1450–1456.
13
A Magyar Köztársaság kormányának 6.000/1948. Korm. számú rendelete a lakásügy ideiglenes rendezése tárgyában
született, és Dr. Bojta Béla államtitkár adta ki 1948. április 9-én. Lásd a rendelet teljes szövegét: MKRT, 1948. 1051–
1084.
14
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 3. Az irat fakszimile látható a forrásközlés végén.
15
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 4. Az irat fakszimile látható a forrásközlés végén.
16
A kitelepítések végrehajtása keddi, csütörtöki és szombati napokra estek. Lásd Széchenyi, 2008. 109.
17
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 7. Az irat fakszimile látható a forrásközlés végén.
18
Széchenyi a jelzett helyen ezt írta Popoff Péterről: „Pjotr Popovnak hívták azt a derék orosz halászt, akinek bárkája
1711-ben a szibériai partról véletlenül átvetődött az alaszkaira. És miután sikerült ismét hazavetődnie, derék Popov
elmesélte tapasztalatait. Hírül hozta, hogy a tengeren túl újabb kontinens emelkedik. Popov szerepe ezzel befejeződik,
neve feledésbe vész. Senki sem emlegeti, pedig hát ő volt Alaszka felfedezője! […] Éljen Popov Péter!” Lásd
Széchenyi, 1991. 14.
19
Vitus Johanssen Bering (1680–1741) dán tengerész, felfedező. Nagy Péter orosz cár megbízásából körülutazta Ázsia
keleti csúcsát és megtalálta a később róla elnevezett Bering-szorost, amely egy sekély tengerszoros Szibéria és Alaszka
között, valamint a később róla elnevezett Bering-tengert, amely a Csendes-óceánnak Szibéria és Alaszka, valamint az
Aleut-szigetek által határolt peremtengere. 1741. július 20-án Alaszkában is partra szállt.
20
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 26. Ezt a kérelmet nem közlöm, mert szó szerint megegyezik a 8. számú
dokumentummal.
21
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 29.
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 27.
23
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 31.
24
Banka Pál (1919–?) 1956-ban, immáron rendőr alezredesként, a Zala megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként
aktívan bekapcsolódott a Zalaegerszegen megalakult Nemzeti Bizottság munkájába. Újságírók részére és a nemzetőrség
számára fegyvereket adott ki, és rendszeres kapcsolatot tartott a nemzetőrség parancsnokával. Mindezekért később
letartóztatták és 1958. május 2-án a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága a népi demokratikus államrend
megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt 5 év börtönre, mint főbüntetésre, 5 évre az
egyes állampolgári jogok gyakorlásától való eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre
ítélte. Lásd ÁBTL 3.1.9. V-143298.
25
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 32.
26
Lásd ÁBTL 2.5.6. 00509/1951. 33.
27
Az ügyirat 33 darab szálas iratból és 1 darab borítékból áll.
28
A fent ismertetett dokumentumok alapján Széchenyi kényszertartózkodási helyét szabályos engedély nélkül hagyta el.
Ha ez tényleg így történt, akkor ez büntetést, internálást vonhatott maga után.
29
Lásd Gyorgyevics, 1992.
30
Széchenyi Zsigmond az 1960-as években közkedvelt vendég volt Kádár János vadásztársaságában. Utolsó afrikai
útjáról (1963–1964) is személyesen Kádárral egyezkedett. Lásd Majtényi, 2009. 90–94. Ez azonban nem jelentette azt,
hogy Széchenyi ettől kezdve a hatalom számára teljesen megbízható lett volna. Ezt bizonyítják Csanádi fedőnevű
ügynök jelentései, aki számára 1960–1961-ben feladatul adták Széchenyi Zsigmond megfigyelését. Lásd ÁBTL 3.1.2.
M-37234/1.
31
Ezt a dokumentumot teljes egészében közölte könyvében Széchenyi Kinga. Lásd Széchenyi, 2008. 150.
32
A kitelepítések irányítására egy négyfős bizottság alakult, amelynek tagjai a következők voltak: a Budapesti
Pártbizottság részéről Fehér László, az ÁVH részéről Sándor Imre államvédelmi őrnagy, a BM részéről Rudas György
rendőr alezredes és a Budapesti Tanács részéről Kiss György. A mentesítési kérelmek elbírálása is a feladatuk közé
tartozott. Lásd Széchenyi, 2008. 108–109.
33
Széchenyi itt valószínűleg Mihail Mihajlovics Dubinyin (1901–1993) orosz fizikus-kémikusra gondolt.
34
Széchenyi István (1791–1860) magyar politikus. A reformkor egyik legjelentősebb alakja. 1825-ben a pozsonyi
országgyűlésen birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos
Akadémia) megalapítására. Számos gazdaságfejlesztő beruházást valósított meg Magyarországon. 1848-ban a
Batthyány-kormány közlekedés- és közmunkaügyi minisztere volt. Az ő testvére, Széchenyi Lajos volt Széchenyi
Zsigmond dédapja.
35
A jelzett helyen megtaláltam a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 125. évfordulója alkalmából 1950.
november 26. és december 2. között rendezett ünnepi hét megnyitó üléséről készült beszámolót, amelyen M. Dubinyin
akadémikus, a szovjet küldöttség vezetője felolvasta a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának üdvözletét. Ebben
valóban ez állt: „A Magyar Tudományos Akadémia, amely 1825-ben az élenjáró magyar értelmiség és elsősorban
Széchenyi István kezdeményezésére alakult meg, jelentős segítséget nyújtott a tudomány fejlődésében, és tagjai közül
olyan tudósok kerültek ki, mint Bólyai János, a nagy magyar matematikus, Eötvös Loránd, az ismertnevű fizikus,
Semmelweis Ignác, a híres orvos és még sokan mások.”
36
Az iraton az eredetileg írt 00505-ös számot, kék színű tollal átjavították 00509-esre.
37
Helyesen MÁLLERD, azaz Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek.
38
Tudtommal 1951-ig Széchenyinek csak hat könyve jelent meg, amelyekben beszámol afrikai, alaszkai és indiai
vadászatairól: Csui!… (1930), Elefántország (1934), Hengergő homok (1935), Alaszkában vadásztam (1937), Năhar
(1940), Két kecske (1942).
39
A könyv címe: A szarvas selejtezése (1948).
40
Kittenberger Kálmán (1881–1958) Afrika-kutató, vadász, zoológus, útirajzíró. 1902–1929 között hat alkalommal
utazott és kutatott Afrikában. Kb. 300 új állatfajt írt le, közülük kb. 40-et róla neveztek el. 1920–1948 között a Nimród
című folyóirat főszerkesztője.
41
Nadler Herbert (1883–1951) uradalmi számtartó, vadász, zoológus. 1929–1948 között a Fővárosi Állat- és
Növénykert igazgatója, 1930–1944 között a Természet című folyóirat szerkesztője.
42
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a közalkalmazottak igazolásáról. A rendeletet Miklós Béla miniszterelnök
adta ki 1945. április 19-én. Lásd a rendelet teljes szövegét: MK, 1945. 1–3.
43
S. Szabó Ferenc (1912–2010) agrármérnök, tanár, politikus. 1944-ben Orosházán létrehozta a Nemzeti Parasztpárt
helyi szervezetét, tagja lett az orosházi Nemzeti Bizottságnak, ahonnan az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálták. 1944
végén a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. 1945–1947 között nemzetgyűlési
képviselő. 1948–1957 között a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója. 1956-ban részt vett a Nemzeti Parasztpárt
újjáalakításában. 1957 után az Országos Mezőgazdasági Könyvtár főmunkatársa. 1968–1972 között a
Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese.
44
Boros István (1891–1980) zoológus, herpetológus. 1949–1960 között az Országos Természettudományi Múzeum
főigazgatója.
45
Hypertonia, azaz magas vérnyomás.
46
Minoris gradus myodegeneratio cordis, azaz alacsony fokú szívizom-elfajulás.
47
Vertigo, azaz szédülés.
22
48
Pálos Á. László (1912–1983) orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1938–1966 között a budapesti II. sz.
Belgyógyászati Klinikán dolgozott. 1966-tól az Orvostovábbképző Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinikájának
tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Tudományos kutatómunkája döntően a haematológiára irányult, ezen
belül főként a véralvadás és trombózis mechanizmusának egyes kérdéseit vizsgálta. Nemzetközi hírű vadász volt, így
talán Széchenyivel való kapcsolata sem volt teljesen véletlen.
Források
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL)
2.5.6. Kitiltással, kitelepítéssel kapcsolatos iratok
00455/1951. Szép László
00509/1951. gróf Széchenyi Zsigmond
00516/1951. báró Rudnyánszky Gyula
00545/1951. gróf Szapáry Paula
01949/1951. Berg Tibor
02668/1951. gróf Uchtritz Amádé Emilné
03437/1951. Nagy Elek
03471/1951. gróf Zichy György
05397/1951. Ibrányi György
A00878/1951. Hullám Ernő
3.1.2. Munka dossziék
M-37234/1. Csanádi fedőnevű ügynök jelentései
3.1.9. Vizsgálati dossziék
V-143298. Banka Pál.
4.1. Állambizonsági munkához készült háttéranyagok
A-288. Budapestről Hajdú megyébe kitelepítettek listája
A-287. Zárójelentés a nemkívánatos elemek Budapestről történt kitelepítéséről
Kiadott források
MRT, 1939.
Magyarországi Rendeletek Tára, 1939. VII–IX. füzet. Budapest, Magyar Királyi
Belügyminisztérium, 1940.
MKRT, 1948.
Magyar Közlöny – Rendeletek Tára, 111. szám. Budapest, Miniszterelnöki Hivatal,
1948.
MK, 1945.
MK, 1945. Magyar Közlöny 1945. 20. szám. Budapest, Miniszterelnöki Hivatal,
1945.
Hivatkozott irodalom
Gyorgyevics,1992.
Gyorgyevics Tamás: Gróf Széchenyi Zsigmond életének rövid bemutatása. h. n.,
1992. http://www.vadaszat.net/grof/elete.html (Utolsó letöltés: 2010. 11. 25.)
Majtényi, 2009.
Majtényi György: K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban. Budapest, Nyitott
Könyvműhely, 2009.
Széchenyi, 1991.
Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam. Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági
Könyvkiadó, 1991.
Széchenyi, 2003.
Széchenyi Zsigmond: Csui!... Budapest, Magyar Könyvklub, 2003.
Széchenyi, 2008.
Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek. A kitelepítések tragédiája. Pomáz, Kráter, 2008.