2022/4. angol nyelvű szám

Nándor Pócs

A new beginning

 

Túlzás nem túlzás, ha azt mondjuk, a kommunista szakszolgálatok működésének jobb megismerésében a levéltár hivatalos folyóirata, a Betekintő is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A 2007-ben indult folyóirat hasábjain megjelent több száz tanulmány, forrásközlés és recenzió tisztázni, pontosítani és kiegészíteni igyekezte a magyar állambiztonságról szerzett tudományos ismeretanyagot. Az, hogy ma már tudjuk, mi a különbség ügynök és informátor között, hogy az állambiztonság mindenhatósága milyen gyakran fulladt banálisan kisszerű jelenetekbe, többek között a Betekintőben publikáló kollégák hosszas és kitartó munkájának köszönhető. Természetes, hogy egy-egy téma kapcsán élénk szakmai viták lobbantak fel, ám mindezek csak növelték a folyóirat presztízsét. Hasonló eredményeket könyvelhettünk el a 2018-tól megjelenő tematikus számaink kapcsán is, amelyek iránt évről-évre egyre nagyobb az érdeklődés – kutatók és laikusok részéről egyaránt. Továbbá olvasóink nemcsak a hazai, de a környező országok szocializmusairól is képet kaphattak, sőt Magyarországon a Betekintő vált a szovjet típusú rendszerek egyik legfőbb elemző műhelyévé.

Mindez azonban nem sokat ér, ha csak mi tudunk róla. Emiatt döntöttünk úgy, hogy évente egyszer angol számot jelentetünk meg, ennek első példányát adjuk közre a 2022/4. számunkkal. Ezúttal az 1980-as évek ellenzéki mozgalmaihoz kapcsolódó írásokból válogattunk.

Bízunk benne, publikációs felhívásaink a jövőben egyre több szerző figyelmét fogják felkelteni, s nem titkoljuk azon reményünket sem, hogy egy napon a Betekintő már csak angolul lesz olvasható. Eme irányváltás hátterében egyáltalán nem a tudományos elbizakodottság áll. A magyar szocializmus története kapcsán még mindig rengeteg tennivalónk van, elég csak arra gondolnunk, hogy továbbra sincs egy modern szemléletű Rákosi- vagy Kádár-életrajzunk. Így joggal feltételezhetjük, hogy magyar nyelvű Betekintőre egy darabig még biztosan szükségünk lesz.

Gergő Bendegúz Cseh

The survival Network

Report on the Budapest meeting of the Secret Service Archives

2022. június 29-30-án Budapesten rendezték meg a szocialista korszak állambiztonsági iratait kezelő levéltárak európai szervezetének találkozóját, amelyet hagyományosan évente a soros elnökséget betöltő ország szervez, így az idei találkozónak a 2021 óta elnöklő ÁBTL adott otthont.

A Network együttműködésének alapvető színterei az éves konferenciákon lezajló konzultáció és döntéshozatal, illetve a különböző együttműködési projektek. Ez utóbbi projektek mostanáig közös kötet, internetes adatbázis vagy vándorkiállítás formájában valósultak meg. Az idei találkozó jelentőségét kiemelte, hogy a Covid-19 járvány miatt az előző két évben csak online kapcsolattartásra volt lehetőségük a tagintézményeknek, így három év után ismét személyesen találkozhattak az intézményvezetők. Végül az utazási nehézségek miatt az eseményt vegyes formában tartották meg: Lettország, Litvánia, Szlovénia és Ukrajna képviselői online csatlakoztak a konferenciához, míg a Cseh Köztársaság képviselői írásban küldtek beszámolót az elmúlt időszakról, viszont Németország, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária és Albánia állambiztonsági levéltárainak vezetői személyesen is részt tudtak venni a találkozón.

A kétnapos rendezvényen a tagintézmények szolidaritási nyilatkozatot fogadtak el az ukrajnai háború kapcsán, módosították a szervezet Alapszabályát és eljárásrendjét, döntöttek egy új, a könnyűzene és az állambiztonság kapcsolatát vizsgáló kutatási projekt indításáról és a korábban megkezdett közös honlap véglegesítéséről is, végezetül a soros elnökséget az ÁBTL-től a német társintézmény vette át.

Csongor Jánosi

Translyvanian Hungarian dissent in the 1980s

Forms of expression: samizdat, individual attitude, underground scientific circle

Az erdélyi magyar civil – pártstruktúrákon kívüli – disszidencia az 1980-as évek elejétől kezdett erőteljesebb megnyilvánulni, és az egyéni ellenzékiségen túl, elsősorban a kis értelmiségi csoportok tevékenységével az erdélyi városokban és Bukarestben kapott kifejezést. Ez a tanulmány azokkal foglalkozik, akik első látásra a Ceaușescu-diktatúra emberjogi ellenzékeként a leghangosabbnak bizonyultak. Amellett érvel, hogy a nagyváradi Ellenpontok szamizdat ügye, szerkesztőinek felmentésével, egyrészt fordulópontot jelentett az irodalomtörténész Cseke-Gyimesi Éva és a költő Szőcs Géza kulturális ellenzéki tevékenységében, a Limes Kör tagjai, továbbá a kolozsvári Kiáltó Szó szamizdat szerkesztői számára; másrészt természetes fejlődési folyamatba integrálódva, példájukkal polgári ellenállásra ösztönözték a romániai magyar kisebbségi értelmiséget. Ezek az esetek beilleszthetők Kacper Szulecki ideáltipikus disszidens modelljébe és az általa javasolt „disszidens háromszögbe”, amelyben három olyan tényezőt sorol fel, amelyek lehetővé teszik a disszidentizmust: 1. Nyílt, legális, erőszakmentes, az elnyomással szembenéző ellenzékiség 2. Hazai gyalázat és hírnév 3. Nyugati figyelem, transznacionális kapcsolatok és kívülről jövő felhatalmazás. A megközelítés során a szerző a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárának megfigyelési–adatgyűjtő dossziéi – Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Cseke-Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv, illetve Balázs Sándor aktái – mellett, az oral history módszerével készített életútinterjúkra, az emlékezetanyagokra, illetve a szakirodalomra támaszkodott.

Eszter Kovács

Informal operation, formal presence

The functioning of the Art Camp of Friendship in Gyergyószárhegy,in the Ceauşescu era (1974–1989)

Az esettanulmány az 1970-80-as évek hétköznapjairól igyekszik többet láttatni az önszerveződő közösségek életén keresztül. Ilyen közösségnek tekinthető az 1974-ben Gyergyószárhegyen létrehozott Barátság Művésztelep is. A tanulmány célja a tábor, mint egy informálisan, egész évben működő intézmény és ezen belül a Művésztelep, mint egy évente megrendezett esemény működésének rekonstruálása. Az elemzés a gazdasági, társadalmi és a személyes viszonyokat éltető reciprocitási és bizalmi rendszereket bontja ki, illetve az ezekben zajló interakciókat. Ezek a köznyelvben a rejtett praktikák, a nyílt titkok és az íratlan szabályok, amelyek a vizsgált korszak hétköznapjait nagy mértékben meghatározták.

A szerző két fő elemzési egységet vizsgált a tábor működésének ideje alatt: a ferences kolostor felújítását, illetve a Lázár-kastély restaurálását. Azonban mindkét esetben a kooperációs formákban megjelenő reciprok kapcsolatokra, az informalitásra, a kvázi-nyilvánosságra és az abban kitejesedő kapcsolatrendszerekre helyeztem a hangsúlyt. A Művésztelep létrehozásának célja nem a hatalommal szembeni ellenállás volt, viszont egy sor, a kulturális ellenállás gyakorlatát megjelenítő tulajdonságot is képviselt. A Művésztelep filozófiája az ideológiáktól mentes, szabad alkotás lehetőségét nyújtotta, amelyért a végsőkig harcoltak a szervezők.

A tanulmány továbbá figyelemmel kiséri a tábor működtetőinek ideológiai folyamatokhoz, változásokhoz kötődő magatartását, társadalmi kapcsolatait. Az elemzésből kiderül, hogy a romániai szocialista rendszer társadalmi struktúrája sem egyszerűsíthető le a hatalom és hatalom nélküliek dichotomikus rendszerére. Ugyanazon személy rendelkezhetett a hivatalosság, a hatalmat jelképező funkciókkal és a magánszférába visszaszorított egyéni, lokális identitáselemekkel.

Gábor Danyi

Civil rights activist, Centaur or the Thief of Baghdad?

The identity of György Krassó and the functioning of his samizdat publishing house between 1982 and 1985

A cenzúrázatlan – közismert szóval szamizdat – irodalom előállítását és terjesztését általában az egyik legalapvetőbb polgári szabadságjog, a szólásszabadság gyakorlataként értelmezik. A diktatórikus viszonyok, amelyek közepette a szamizdat megjelenik, óhatatlanul is morális dimenzióval ruházzák fel e tevékenységet: a szamizdatosok az emberi szabadságjogok bajnokai, a diktatúra ellenállói, a disszidens igazság képviselői. A morális dimenzió azonban gyakran elfedi, de legalábbis elhomályosítja azokat az egykori kontextusokat, amelyek a szamizdat kiadást ettől eltérő jelentésekkel ruházták fel. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a szamizdat irodalmat leválassza erről a morális dimenzióról, és egykori társadalmi kontextusaiban vizsgálja meg a jelenséget, aminek köszönhetően a szamizdat új oldaláról, a társadalmi-kulturális ellenállás praxisai felől nézve mutatkozhat meg.

A cenzúrázatlan – közismert szóval szamizdat – irodalom előállítását és terjesztését általában az egyik legalapvetőbb polgári szabadságjog, a szólásszabadság gyakorlataként értelmezik. A diktatórikus viszonyok, amelyek közepette a szamizdat megjelenik, óhatatlanul is morális dimenzióval ruházzák fel e tevékenységet: a szamizdatosok az emberi szabadságjogok bajnokai, a diktatúra ellenállói, a disszidens igazság képviselői. A morális dimenzió azonban gyakran elfedi, de legalábbis elhomályosítja azokat az egykori kontextusokat, amelyek a szamizdat kiadást ettől eltérő jelentésekkel ruházták fel. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a szamizdat irodalmat leválassza erről a morális dimenzióról, és egykori társadalmi kontextusaiban vizsgálja meg a jelenséget, aminek köszönhetően a szamizdat új oldaláról, a társadalmi-kulturális ellenállás praxisai felől nézve mutatkozhat meg.

Attila Novák

The single majority

The Salom Peace Group or Jewish opposition voice at the end of the Kádár regime in Hungary

Az 1980-as években a Kádár-rendszer már komoly válságtüneteket produkált. Egyre gyakrabban jelentkeztek főleg az ellenzéki (szamizdat) sajtóban – amely önmagában is bomlási, vagy éppen liberalizálódási tünet volt – olyan csoportok, melyek megkérdőjelezték a rendszer legitimitását, hivatalos politikáját, ön- és jövőképét.

A magyarországi zsidóságnak a zsidó identitással kapcsolatos addigi megnyilvánulásai kizárólag a hivatalos zsidó képviseleten – a MIOK-on (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) – keresztül juthattak kifejeződésre. A MIOK által képviselt felekezeti zsidóság csak a zsinagógák falain belül élhette életét: a „túlterjeszkedés” visszaszorítására nem csak az állam, hanem az állambiztonsági ügynököket jócskán magában foglaló felekezeti vezetés is ügyelt.

Ebben a helyzetben jelent meg a magyar második nyilvánosságban – 1983. december 25-én – az ún. Salom Csoport nyílt levele. Ez a felhívás 1984 első felében végigfutott a szamizdat csatornáin és éles szakítást jelentett be a hivatalos zsidó felekezeti képviseletnek az államhoz maximálisan lojális politikájával. A „magyar zsidók független békeharcos csoportja” által aláírt felhívás több szinten is szembefordult a hivatalos és vallásfelekezeti létre kényszerített magyar zsidóság kontrollált és hivatalos véleményével. A Salom Békecsoport trendváltozást jelzett a zsidóság és a hatalom viszonyában Magyarországon. A demokratikus ellenzéken belül pedig a belső ellenzék szerepét is betöltő csoport, melynek egyértelmű azonosulását a zsidósággal kritika is érte – egyetlen ember, Gadó György műve volt.

A tanulmány a megalakulásától a rendszerváltáskori végéig mutatja be a csoport történetét és a sajtóvitákban megmutatkozó önálló szellemi arcát. Szimbolikus az, hogy a Salom (szinte) utolsó nyilvános szereplése 1989. március 15.-hez fűződik, ahol számos más szervezet társaságában szerepelt – mint az ünnephez kötődő budapesti független megemlékezések és békés tűntetések egyik szervezője – és egyben a magyar nemzeti szabadságtörekvések méltó képviselője.

Béla Nóvé

West meets East

The European Cultural Forum and Counter-Forum of Budapest in 1985

Az 1985 őszi budapesti Kulturális Fórum és Ellen-Fórum dokumentumai jól tükrözik a kelet-nyugati kapcsolatok küszöbön álló változásait a politika és a diplomácia terén. De talán ennél is jobban a kulturális szabadság új felfogását, amely arra kihívóan mint az állampolgári és emberi jogok elválaszthatatlan részeként formált igényt. A hivatalos Fórumra 35 ország 850 küldötte érkezett Budapestre, a várost hat hétre valósággal megszállta a szakértők és diplomaták hada. Vendéglátók és vendégek, hivatalos és nem hivatalos körök régóta készültek e jelentős nyilvánosságot ígérő alkalomra. Kiváltképp Budapesten, ahol ellenzékiek és emberi jogi aktivisták, titkosrendőrök és ügynökök, pártbürokraták és újságírók egyaránt készen álltak, hogy az eseménysorozatből aktívan kivegyék részüket.

Ám az, ami protokolláris program helyett a világsajtó és a szamizdat köreit, a nyugati közvéleményt és a keleti „másként gondolkodókat” lázba hozta – a riadó készültségbe helyezett magyar belügyi elhárításról nem is szólva –, inkább az a szabad eszmecsere volt, amit vagy 150 író és értelmiségi, Keletről, Nyugatról egyaránt, három napon át folytatott Eörsi István költő és Jeles András filmrendező lakásán. Az Ellenfórumon többek közt részt vett: Susan Sontag, Per Wastberg, Danilo Kiš, Hans Magnus Enzensberger, Timothy Garton Ash, Amos Oz, Pavel Kohout, Jiří Gruša, továbbá számos magyar író és értelmiségi, köztük: Bence György, Csoóri Sándor, Csurka István, Konrád György, Mészöly Miklós és Tamás Gáspár Miklós.

Dorottya Szénási

Regime criticism as a form of resistance

Social resistance or social support behind critics of the (Kádár) regime

A Kádár-rendszer ellenzékét az 1980-as évekre kialakult meghatározó szellemi irányzatok köré szerveződött csoportosulások alkották, akik majd egy évtizeddel később meghatározó hatalmi tényezővé váltak. A szellemi körök képviselőire jellemző volt, hogy a kultúra, főleg az irodalom területén juttatták érvényre gondolataikat, többnyire az egyes irányzatokhoz és politikai törekvésekhez igazodva, így a tanulmány hangsúlyt fektet a korszak kultúrpolitikai határait elfogadó, illetve azzal szemben lázadó magatartások bemutatására. A hivatalos pártállásponttól eltérő megnyilvánulások, az alternatív gondolatok legális-illegális módon történő nyilvánosság előtti térnyerése adott a korszakban új jelentéstartalmat az ellenzékiség fogalmának. A tanulmány a szellemi irányzatokhoz kapcsolódó, politikai üzenetet közvetítő szerveződések tevékenységét a történelmi emlékezet kérdésével összefüggésben elemzi.

A korszakra jellemző politikai törésvonalat az állampárt-ellenzék szembenállás mellett a reform, illetve rendszerellenzéki gondolatok megosztottsága jelentette, ami egyaránt jellemző volt a másként gondolkodó értelmiség körében és az uralkodó párton belül is. A közbeszéd által „népi–urbánus vitának” nevezett szembenállás jelentőségét érdemes megvizsgálni. A társaságok, az ellenzéki magatartásformák, a társadalmi törésvonalak, és a szellemi áramlatok vizsgálatának célja többek között annak megértése, hogyan válhatnak szerveződések mozgalommá, illetve mi adhatott bizonyos megnyilvánulásoknak ellenzéki jelleget, valamint, hogy indokolt-e és amennyiben igen, mi ad magyarázatot ennek a szűk társadalmi rétegnek, társaságnak a megosztottságára.

Bogusław Wójcik

Keston College (1969–1989) and the evaluation of its activities by the Polish communist intelligence

 

A “Center for the Study Religion and Communism”, ismertebb nevén: a Keston College 1969-ben jött létre Nagy-Britanniában. Az intézet kutatói főleg a szovjet típusú országokban működő egyházak és vallási közösségek helyzetére igyekezték felhívni a figyelmet. Munkájuk eredeménye volt többek között Michael Bourdeaux Faith and Trial in Russia című könyve, amit 1971-ben adtak ki. Az 1980-as években a Keston College alkalmazottai rendszeresen szerepeltek a brit rádiók és a BBC adásaiban, illetve minden nagyobb hírügynökség a kéthetente megjelenő Keston News Service rendszeres előfizetője volt .

Az intézet munkájára természetesen a vasfüggöny keleti oldalán is felfigyeltek. Bár a Keston College célja alapvetően nem a szovjet befolyás alatt álló országok belső, társadalmi-politikai helyzetének befolyásolása volt, a lengyel és a magyar elhárító szervek elemzői szerint az angolszász országokban működő antikommunista egyházi szervezetek között a Keston College volt a leginkább figyelmre méltó.